A szolgáltatások színvonalát tekintve a 60-as évek mezsgyéjén megrekedt CFR kitalálta, hogy a román egyesülés 157. évfordulóján nemzetileg megtáncoltat a nagyobb állomásokon. Köztük, Aradon. Amikor elolvastam a hírt, azon gondolkodtam, mekkora vastag bőr kell legyen a cég pofáján, hogy az amúgy év közben millió perc késésekkel, mocskos, lepukkant szerelvényekkel, átlag 60 km/óra sebességgel közlekedő vonatokat üzemeltető állami mamut trikolórba csomagolja saját impotenciáját? És január 24-én copajáltasson az állomásokon.
Aradon is, ahol az állomás rekonstrukciójțnak befejeyșse négy hónap múlva kétéves késésben lesz. S ha jól belegondolunk, ez nem rekonstrukció az utasok érdekében, hanem mitiklenden megtervezett tragédia, de erről majd más alkalommal.
Néhány további példa. Az Arad-Kürtös felújított vonalon 1937-ben gyártott – nem vicc! –, s többszörösen arcfelvarrt, dízel motorvonat közlekedik, miközben a szakasz villamosított, 160 km/óra sebességet enged meg. A CFR magáncégeknek adta a nagylaki, brádi szárnyvonalakat, ezeken most – mert minőségi előírás ugyebár nem volt – a ’60-as években gyártott, Franciaországban kiselejtezett motorvonatok „száguldoznak”. 2016-ban az Arad-Bukarest út két órával hosszabb, mint 1989-ben. Az Aradon gyártott, nyitott belterű „szupervagonokban” a szűk hely miatt az ember megnyomorodik a félnapos út során. Normális országban ezeket a vagonokat max. 2-3 órás útra állítják be. A craiovai Softronic mozdonyaiból a német állami vasút, a DB már vásárolt, a CFR nem. Kolozsvár-Bukarest között a repülőjegy harmada, a vasútinak, az idő a tizede. Nincs az a vidéki állomás Arad megyében (sem), ahol tiszta budiban lehessen pisálni. A vonaton vásárolt jegy drágább, mint az állomáson, jegyirodában.
Az aradi állomás mocskos, hideg, sötét, barátságtalan, arculatát végleg kinyírták. A végtelenbe nyújtható negatívumokat leállítom, Önök további történetekkel bővíthetnék.
Pozitívumot a CFR-ről maximális jóindulattal sem találok.
Hát ilyen körítéssel zajlott a copajálás ma délelőtt Aradon (is).
S az a nép, amelyik a nacionalizmus oltárán képes feláldozni minimális emberi jogait, saját pénzét, megérdemli a CFR-t (is). Higgyék el, aki román ma délelőtt arra járt, büszke volt az egyesülésükre, a copajálásra.
A többség persze, mindennel elégedett. Kicsit a kocsmákban, otthoni fotelekben, utcasarkokon morognak, de emlékeznek a régi mondásra: csak rosszabb ne legyen.
A CFR szolgáltatásai pedig évről évre rosszabbak. Akárcsak az élettér.
S ha elcsípnek egy „magyar terroristát”, akkor a nacionalista kirohanásokkal nyakon öntött hír végigszáguld a médián, bearanyozza a román napfelkeltét.
A mocskos, rozoga, araszoló, Európához méltatlan vasúti vagonok sötét zugaiban is.

Irházi János