Ami hiányzott Mészár Sándor kampányából

Rengeteg dolgot felsorolhatnék, de számomra ami leginkább hiányzott, azt egyetlen szóval elmondhatom: magyarság.

Mészár Sándor úgy bumlizta végig a hivatalos kampányidőszakot, hogy egyszerűen bebújt az UTA címere és a foci mögé. Amit sportvezetőként végzett és végez, az rendben, dicséretes, emelem kalapom, de nem erről akarok beszélni.

Mert ha valaki elvállalja, hogy az RMDSZ színeiben akar Arad polgármesteri székébe ülni, akkor illene magyar érdekképviseletiül üzenni Arad magyar választópolgárainak. Elvégre az RMDSZ magyar érdekképviseleti szervezet. Én nem olvastam egyetlen olyan interjút sem vele, hiába kerestem olyan nyilatkozatot, amelyben tételesen felsorolta volna, hogy amennyiben tanácsos, vagy netalán alpolgármester lesz, milyen aradi magyarság ügyeket karol fel.

Nyilván, senki – vagy sokan – nem várta-várták tőle, hogy betarthatatlan ígéretekkel bombázza a magyar választókat. De bevállalhatott volna legalább egy magyar mellszobrot és két magyar emléktáblát, bevállalhatta volna, hogy kiáll az Aradi Kamaraszínház mellett, köveket mozgat, hogy saját színházban dolgozhassanak, megígérhette volna, hogy támogatja az aradi magyar kulturális programok megvalósítását, hogy a megyei múzeumban és a szépművészeti részlegen még több magyar érték kerüljön a közönség elé, épített örökség ápolása és még hosszasan sorolhatnám.

Sőt, akkor sem rugaszkodik el a valóságtól, ha beszél az Aradi Majális vagy az Aradi Magyar Napok újragondolásáról, miután az elmúlt évek során bebizonyosodott, reformra szorulnak. Persze, ne én adjak tippeket, ő kellene tudja, melyik végén rozsdás a biciklilánc. Ha tudja.

Ráadásul senki nem hurrogta volna le 2024-ben, ha két emléktábla helyett csak egy kerül falra, hisz ezeket a többségi román városi tanácson kell átverekedni. Okosan, taktikusan.

Mészár Sándor sajnos minden kampány-megnyilatkozásában szó szerint menekült az aradi magyar problémák elől. De a megyeszékhely összes gondjától is, amelyek mindenkit érintenek. Lehet, ezzel egyedül vagyok, de a szalagon szajkózott sporthasonlatos megnyilvánulásaitól, a hajrá Aradtól kezdve, az UTÁ-ba csomagolt interjú-válaszaitól lúdbőröztem. Mert ő nem az UTA polgármesterjelöltje volt, hanem az RMDSZ-é. Az aradi magyaroké. Jelöltként pedig már nem lapulhat meg a „sportszakember vagyok, nem politikus” fatörzs mögött. A kampányban például, Soós Zoltán marosvásárhelyi polgármesterjelölt – ma már polgármester – sem régészeti hasonlatokkal szórakoztatta a nagyérdeműt.

Hogy miért pont Mészár Sándort jelölte az RMDSZ? Arról keringenek városi legendák, de nincs rá bizonyítékom, úgyhogy magamba fojtom. Biztos vagyok benne, hogy a magyar üzenetek sem borítottak volna számára plusz ezer voksot az urnákba, de tuti közelebb lép az aradi magyarokhoz.

Reméltem, legalább utolsó nap, szeptember 27-én a közösségi oldalán ír két, szavazásra buzdító sort magyarul. Magyar mondatot. Hiába reménykedtem.

A szavazóhelyiségből kijőve készült családi fotó alá is csak román szöveg került, megfelelő sportzakóba csomagolva.

Mondjuk érthető, hisz a Nemzeti Sportnak adott interjúban azt mondta: „Romániában magyarnak lenni előnyös státus”.

Irházi János

Kategória: Szóvágó

admin

One Response to “Ami hiányzott Mészár Sándor kampányából”


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Kategoriák