Arad Város Tanácsa megszavazta, hogy az egykori Magyar Automobil Részvénytárság Arad (MARTA) épületében kulturális központ – nagyon modernül kulturális „hub” – fog működni. Az ingatlan felújítására közel egy millió euró áll rendelkezésre uniós forrásból és Arad önrészéből. A tervek szerint itt múzeum, rendezvényterem, Egyetemisták Művelődési Háza lesz, de helyt kapnak zenei tanulmányi termek, restaurálási és művészeti kreációs helységek, táncterem, információs pulpitus, szuvenírbolt, irodák.

Ezzel sikerült elqurni az utolsó lehetőséget is arra, hogy Aradon végre létrejöjjön egy múzeum, amely a megyeszékhely egykori iparának állít emléket. Erre a legtutibb helyszín a hajdani szesz- és élesztőgyár épületegyüttese lett volna, amelynek udvarán például, még Aradon gyártott vasúti kocsikat is ki lehetett volna állítani, nem beszélve a Zöld Nyíl felújított vagonjaitól. De ezt a lehetőséget is elszalasztották. A hivatalos politikai magyarázat mindörökké a pénz hiánya, miközben másra rendre akad forrás, csak hát az nem Arad kulturális-ipari történelmének bemutatása, népszerűsítése. Mert a múlt emlékeiben a románok szomorúságukra túlburjánzik a magyar.

Ami a MARTA épületét illeti, ide gondolkodás nélkül kizárólag végre és utolsó lehetőségként kellett volna az aradi ipartörténetet költöztetni. A XXI. századi múzeumokban már nem gond az interaktív prezentáció, főleg ott, ahol nincs elég tér-fal a teljes történet bemutatására. Biztos vagyok benne, hogy a román köztévé archívumában találnak 1989 előtti és utáni kisfilmeket, riportokat, amelyekből simán kivághatóak pár perces snittek. Sőt, szerintem több ezer román-magyar-német-szerb stb. aradinak van otthon fotója abból az érából. És akkor már nincs hely a falakon a képeknek. Csak ez munka, és erre az újszülött hub-ban nincs ember. Elegendő két vetítőterem, ahol kb. 15 perces prezentációs kisfilmeket vetítenek folyamatosan és ismétlődve, a vendégek akkor ülnek be, amikor akarnak, akkor állnak fel, amikor megunják.

A MARTA épületében jól kikaszált tervek szerint lett volna helyiség Arad faipari, textilipari, nehézipari, járműgyártási és sorolhatnám múltjának bemutatására, beleértve természetesen a vidéki települések hagyományait is, hogy csak kettőt említsek: pécskai kenyér, nagylaki szalámi.

Nem tudom, mekkora a MARTA megörökölt udvara, de amennyiben van egy vasúti kocsi méretű hely, akkor abban söröző legyen. A valamikor elkészülő MARTA busz-másolat indulhatna innen, pontos órarenddel. Arad ipartörténetének emléket állító múzeumba pedig érdemes lehetne az iskola másképp heteken elhozni diákcsoportokat a megyéből is. És ha lesz rendezvényterem, akkor ott egy multikulti ebéddel megkínálni őket, szó sincs ingyenességről, csak szervezett programról.

Mert mégis, ki a túró akar polgári-egyházi esküvőt követően a MARTA-épületben bulizni, ahol egyik oldalon a túl forgalmas közút, a másikon pedig a vagongyári roncstelep. Persze, akadhatnak perverzek, de kétlem, hogy Béla karon fogja Bélánét, hogy itt ropják az első táncot. És akkor lesz konyha, szakács, konyhai segédek, akik felszolgálják a vacsorát? Vagy gyün a catering? Aradon és környékén működik elegendő rendezvényterem, a MARTA-nál sokkal elegánsabbak, vonzóbbak.

Csak csendben mosolyogtam meg a tánctermet, vagy az információs pulpitust. Mégis, hányan fognak információkért kuncsorogni? Mégis, hányan fognak a MARTA-ba menni táncolni?

Munka: nulla. De legyen állása néhány embernek.

Amit most egyhangúan (!) megszavaztak az Arad Városi Tanácsban, az Arad ipartörténetének végleges elásása.

Irházi János