Megállíthatatlanul nő a csak románul értő hívek száma az erdélyi, partiumi római katolikus és református templomokban.

  Az erdélyi valóság a szórványban, hogy egyre gyakrabban románul kell prédikálni román nyelvű magyaroknak magyar szentekről” – fogalmazott Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a HVG-nek. Verespatakon már korábban is románul kellett miséznie, Petrilán pedig bérmáláskor román imakönyvet kértek a hívek, mert a gyerekeik nem beszéltek magyarul.

A gyulafehérvári egyházmegye 272 plébániája közül egyelőre csak 22-ben celebrálnak román nyelvű misét is, ám ők a szórványhoz képest messze jobb helyzetben vannak, mivel hatáskörük a történelmi Erdélyt fedi, híveik döntő többsége a Székelyföldön él. A „végeken” azonban már szembesültek a plébániák elrománosodásával, Brassóban például mindhárom plébániájuk kétnyelvű, ám a hívek kétharmada már román, ezért a hittanóráktól kezdve az elsőáldozók felkészítésén át az énekkarig minden programjuk kötelezően kétnyelvű – ha a résztvevők között magyar gyerek is ül. Az egyházmegye belső nyilvántartása szerint a 370 ezer hívőből most körülbelül 40 ezer a román.

Az érsekség legalább a Hittudományi Főiskolán megpróbál ellenállni az elrománosodásnak. Jakubinyi érsek szerint a román anyanyelvű teológushallgatókat kötelezően egy évre Budapestre küldik magyarul tanulni. Az egyházmegye legfontosabb védekezési fegyvere azonban a – viszonylagos – önállóság. A Szent István által 1009-ben alapított erdélyi püspökséget ugyanis 1930-ban elszakították a kalocsai érsekségtől, és 1991-ig a bukaresti érsekség alárendelt püspöksége volt, majd ekkor a pápa önálló érsekség rangjára emelte, megadva ezzel Gyulafehérvárnak a függetlenséget. Ha ez nem valósul meg, akkor könnyen úgy járhattak volna, mint a szatmári egyházmegye, amely jelenleg a bukaresti érsekség alárendeltje, és ahol csak a magyar hívek kemény ellenállásán múlt, hogy most nem román püspök áll a hierarchia élén.

A szatmári, a nagyváradi és a temesvári egyházmegyében az idősebb magyar papok itt-ott fellelhető ellenállása azonban kevésnek látszik, egyre több román hívő ül a padsorokban, egyre több plébánián gyakoribb a román, mint a magyar nyelvű mise. Ma már megszokott látvány a római katolikus templomok bejáratán a kétnyelvű miserend. E három szórvány egyházmegye honlapjaiból is kiderül, hogy a román papok, káplánok száma emelkedik, és kizárólag az adott paptól függ, miként viszonyul a magyar hívekhez. A helyzetet jól illusztrálja Ioan Ciobanu belényesi (Bihar megye) római katolikus pap esete, aki évekkel ezelőtt a magyar feliratoktól is megtisztította a templomot, és a botrány ellenére az akkori nagyváradi püspök, Tempfli József nem mozdította el.

Az elrománosodás fő oka a magyarság lélekszámának csökkenése és a vegyes házasságok mind gyakoribbá válása, amelyekben a román fél „engedményként” általában a római katolikus templomot választja, és nem kényszeríti párját az ortodoxba. Ugyanakkor a hívők természetesen román nyelvű liturgiát, keresztelőt, bérmálást követelnek. Hogy hány román nyelvű misét celebrál a plébános, az kizárólag a román hívek rámenősségétől függ, a kérelmekre az egyházmegyék gyakorlatilag szó nélkül rábólintanak. A másik ok, hogy a „dinamikus” jászvásári római katolikus püspökség ontja a román anyanyelvű papokat, akiket előszeretettel helyeznek magyarlakta vidékek megüresedett plébániáira. A főként Pusztina környéki csángók például a rendszerváltás óta hiába kérik a magyar nyelvű misét, a megyés püspök hallani sem akar róla.

„Rómának mindenképpen színt kellene vallania, mi a fontosabb: a geopolitika vagy a lelkipásztorkodás” – fogalmazott a csángóföldi magyar misék kapcsán a HVG-nek Jakab Attila vallástörténész, aki a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán kezdett tanulmányai után Strasbourgban doktorált. Ő egyébként az erdélyi, partiumi plébániák lassú elrománosodásáért az áttelepített-letelepedett moldvai román római katolikusokat és a római katolikussá vált görög katolikusokat teszi „felelőssé”. Jakubinyi érsek továbbmegy, és az áttelepedett csángókat is felelősnek tartja, mert „ők román misét kérnek akkor is, ha a családban csángó magyarul beszélnek”. Tény, a 350 ezer moldvai római katolikus közül talán 40 ezren értenek még magyarul.

Az elrománosodási folyamat – ami a katolikusoknál régi gond – a történelmi értelemben „még magyarabbnak” számító református egyházat is elérte. Varga Attila RMDSZ-es képviselő, a bukaresti alsóház egyházi bizottságának tagja ezt nemcsak a vegyes házasságokkal, de azzal is összefüggésbe hozza, hogy – mint a HVG-nek kifejtette – a református egyház a cigánypasztoráció kapcsán a románul beszélő cigányokkal is kapcsolatba került.

Válaszra vár a kérdés: pap legyen vagy magyar a lelkész? Ha nincsenek hívek, akkor persze pénz sincs, márpedig – ahogy Jakubinyi érsek is megfogalmazta – ezzel a pap létbiztonsága is veszélybe kerül. Ő azonban – mint mondta – elvből nem kér magyar állampolgárságot, mert neki fontosabb a pápától kapott megbízatás. Ráadásul ha Romániában „szlovák típusú” kormány kerülne hatalomra, neki alighanem távoznia kellene Gyulafehérvárról.

IRHÁZI JÁNOS / Gyulafehérvár

HVG 32.sz.2012. augusztus 8.