Számomra a központi média okádta árvízhisztéria az undorból a szánalomba csapott át. Nyilván, nem arra a sok tízezer szerencsétlen emberre gondolok, akiknek a víz elvitte a házát, termését, bútorát, mindenét. Hanem arra gondolok, hogy negyed évszázad is kevés volt, hogy legalább szisztematikusan elkezdjék a legforróbb megyékben az árvízvédelem megoldását. Minden kormány magasról letojta az egészet, erre most az aradi PSD kitalálta – korábban a többi páholypárt –, hogy nekem, mint aradinak, törődnöm kell az árvízkárosultakkal, és dobjak már valamilyen tartós élelmiszert az általuk létrehozott kosárba.
Hát, nem dobok.
Tényleg azt hiszi itt Dorel Căprar und seine PSD-brüderek itt Aradon, hogy azoknak a szerencsétleneknek most egy kiló liszt vagy egy csomag spagetti kell? Mert miután elvitte a víz a konyhájukat, ugyan mi a francot kezdjenek vele, hol főzzék meg? Ez pont olyan, mint egy bizonyos aradi magyar egyesület, amelyik még a médiában is megírta, hogy mosógépet vitt egy nyomorult családnak, oszt a helyszínen kiderült, hogy azoknak villanyuk sincs. Tényleg olyan hülyék most a PSD-sek, hogy azt képzelik, ha megjön Aradról a kamionjuk, akkor következik a vörös rózsa hozsannája?
Nem, annyira nem hülyék, de produkálni kell a bukaresti atyaisteneknek aktivitást. És ez a legolcsóbb, mert mondjuk a felüljárók befejezése meghaladja kapacitásukat. Így most produkálnak, hogy a PSD atyaistenke puccos, fényes fekete cipőben látogassa meg az árvíz sújtotta településeket, amint láthattuk a tévében.
Szóval, ott lehet, hogy a vörös rózsa hozsannája következik, itt mifelénk biztos nem. Szánalmas, undorító bagázs, amelyik kihasználja az általuk (is) árvíznyomorba kényszerített milliók sanyarú sorsát. És a trükk hatásos. Ott biztos. Mert a nagy vizek elvonulását követően az elmúlt negyed évszázadban ugyan melyik moldvai vagy olténiai faluban vonultak ki a lakók tüntetni hetekig, hónapokig, hogy de itt a k*va életbe izibe és azonnal emeljék meg a gátakat, épüljenek vízelvezető csatornák a földek körül (mint annak idején itt, a Monarchia „csizmája alatt”), mert jön a következő áradat és elvágjuk a torkotokat. Hány moldvai, olténiai polgármester, prefektus, megyei elnök bukott bele az árvízvédelem elpanamázásába? És kormány?
És ilyenkor úgy gondolom, mindkét fél megérdemli.
Ilyenkor meg azt is úgy gondolom, sokan meggazdagszanak az árvizek alatt és után, mint anno szeptember 11-et követően.
Éljen a közel egy évszázados román adminisztráció a három történelmi régió fölött.
Rohadtul meglátszik.

Irházi János