Hát, ennél borzalmasabb logót nem is tervezhettek volna Aradnak az Európa Kulturális Fővárosa (EKFF) pályázathoz való indulásra, a pályázat, a város népszerűsítésére. Mert azoknak a színes bizbaszoknak semmi közük Aradhoz.
Ja, hogy az aradi vár hatszögű formájára hajaznak? Ha nem mondják, sosem jövök rá. De mondták. Csakhogy egy logó akkor ér valamit, ha nem kell hozzá magyarázatot fűzni, ha valóban ezer közül rábökhetünk: no, ez kell legyen Aradé, ez jellemzi a városunkat. Mondjuk mi, akik itt születtünk, ám minket hagyományainkkal, európai gondolkodásmódunkkal napról napra kiszorítanak a betelepítettek. Akiknek egyetlen célja felélni a várost.
A zsűri viszont erre a logóra bökött rá. No, senki ne gondolja, hogy a döntést éjszakába nyúló kőkemény szakmai viták, asztalcsapkodások, sértődött kivonulások, esetleg anyázások előzték volna meg.
Nem. A megrendelő tett róla, hogy ne hozza ilyen kínos helyzetbe a szakmai zsűrit.
Tudják miként óvták meg a zsűri lelki és szellemi nyugalmát meg kiegyensúlyozottságát?
Ráböktek a nyertes pályaműre. Sőt, nem csak ráböktek, hanem már két hónapja használják is. A pályázatot a logók tervezésére április 16-án írták ki. Április 7-én az Arad Ralit beharangozó sajtótájékoztatón a logó már ott fityegett egy plakáton. Aztán felmatricázták vele májusban az Arad Rali összes, induló autóját. Majd az Arad Rali után kitolták a pályázatra való jelentkezés határidejét, hogy a naiv, őszinte lelkesedéssel és örömmel pályázó művészeknek legyen még idejük alkotni.
Izgalmas, ugye?
Ezért olvastam röhögve néhány idióta hírt, amelyben úgy állította be az újságíró a pályázat június 19-i díjkiosztását, a győztes bejelentését, mintha ez lett volna Aradon az év képzőművészeti csúcseseménye.
A nyertesbe, Sorin Neamţu képzőművészbe legalább szorult annyi jóérzés, hogy a kapott pénzt felajánlotta „civil hasznosításra”. Sorin Neamţu egyébként a Noua Republică Párt elnökének, Mihail Neamţunak a testvére.
Ő legalább az alkotás izgalma nélkül dolgozhatott a logón.

Irházi János