Az RMDSZ múlt szombati aradi küldöttgyűlés alatt, majd utána még inkább, úgy éreztem, Bognár Levente megyei elnök egyedül maradt. Kifarolt mögüle a szervezet. Legalábbis a jelentős és hang- meg mértékadó része. Sőt, egyre inkább úgy tűnik, hogy az aradi szervezet az összeomlás küszöbére sodródott. Értem ezt az aktivitás pezsgésének szintjére, nem magára a szervezetre, mert az köszöni szépen, elvegetál.
A székház csendes és üres. Néhányan tartják ott a frontot. Ügyvezető elnök nincs, Szabó Misinek már nem jutott hely a „szkémában”.
Az világos, hogy a decemberi csatavesztést, vagyis hogy Arad RMDSZ-es parlamenti képviselet nélkül maradt, nehéz és kínos feldolgozni, napirendre térni fölötte. De naivul azt hittem, a küldöttgyűlés és tisztújítás kiváló alkalom lesz a megújulásra, a kerekek felpörgetésére, az igazságok kimondására. Netalán a problémák nevesítésére, s ezáltal a torkokba, gyomrokba szorult görcsök feloldására. Netalán az önkrtika gyakorlására, a felelősség vállalására. Netalán a tetszhalott szervezetek nevesítésére. De csak Király András nevezte meg Nagyiratost, majd Papp Attila polgármester bocsánatot is kért a kevés, szolgáltatott voksért. Szóval, hiányoltam a műtétet. Pedig bátran belevághattak volna, hisz errefele a kivesézés nem feltétlenül párosul fővesztéssel.
Szófoltokban repkedett néhány súlyos gond, de a kibeszélés elmaradt.
Bognár Levente a beszámolójában kínosan kerülte az önkritikát, pedig bátran magára vállalhatott volna némi felelősséget december 9-ért, hisz a tisztújításon egyedüli jelöltként indult. És még rémálmaiban sem képzelhette, hogy leszavazzák. Ahhoz túl sok töltelék-küldött voksolhatott, sok helyi szervezeti elnök örült, ha összekönyöröghette a küldendő létszámot.
December 9. után a Bognár Levente regnálásával, munkastílusával elégedetlenek előtt két választási lehetőség állt: vagy indítanak ellenjelöltet, és felforgatják, átszabják a szervezetet, vagy csendben kihátrálnak az elnök mögül.
Az elnök-önjelöltek jelentkezésének határidejét követően tudni lehetett, hogy a második variánst választották.
A küldöttgyűlésen Bölöni György azért kimondta, a szervezet december 9. óta amputáltan éldegél, de lépni kellene, mert 2014-ben EP-választás, kell az öt százalék az RMDSZ-nek, másképp képviselet nélkül marad Brüsszelben. És ezzel maradt.
És ha minden így is marad, akkor egy-két-három év múlva 2012. december 9. majd csak enyhe, kezdeti botlásként rögződik az aradi szervezet történelemkönyvében.

Irházi János