A módszerváltás óta Arad megye először marad parlamenti képviselet nélkül. Ha egy normális demokráciában, tisztességesen működő közintézmény-rendszerben, forráselosztásban élnénk, akkor azt mondanám, hogy minden pártra ráfér egy kis pihenő, mert lesz alapos ok és indok a sorok rendezésére. Magyarán a szervezet teljes átszitálására. Persze, ha ehhez elegendő politikai akarat is társul.
Csakhogy Románia a működésképtelenség mintapéldánya az Európai Unióban, mert 23 év alatt egyetlen hatalmon lévő pártnak sem volt érdeke az olajozott fogaskerekek összerakása. Az évek során, és főként kampányban az aradi RMDSZ-jelöltek szájvérzésig szajkózták, hogy ha nincs képviselet, nincs pénz a magyarság céljaira. Mert ugyebár, a rendszer működésképtelen, ha valaki nem kilincsel és kunyerál, akkor éhen döglik.
A recesszió miatt 2009-től, de főként 2010-től a kormányon lévő RMDSZ is csak kevesebb pénzt tudott a magyar közösségek céljaira szétosztani. Biztos vagyok benne, hogy 2013. január 1-től még a kevés morzsája sem jut. Akkor sem, ha az USL csak azért, mert az jól mutat Brüsszelben, valamilyen színtelen tárcát, államtitkári széket odalök az RMDSZ-nek.
Visszatérve Aradra, már a 2004-es, majd a 2008-as helyhatósági és parlamenti választások eredményeiből látszott, hogy csak aszfaltkilométerekkel, vízvezeték-csövekkel, felújított iskolákkal, magyar programokkal, szobrokkal, parkokkal stb. kampányolni előbb-utóbb kevés lesz. Négy éve Faragó Péter tűfokon keresztül csúszott csak be a képviselőházba, s ez komoly figyelmeztetés kellett volna legyen, hogy amit eddig szép magyar szóval „lekommunikáltak” a választóknak, az lehet, 2012-ben kevés lesz.
Hiába sikerült felsorolhatatlanul sok apró fejlesztést, helyi kis magyar közösségeket érintő problémákat megoldani, pénzt hozni a falvainkba, a befektetés szavazatban történő megtérülési rátája a nulla felé közeledett.
Vidéken a magyar polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok nyilván könnyebben mozgósítanak, habár most sok magyar település adós maradt a szavazatokkal. Aradon viszont szinte megfoghatatlan a magyarság, ráadásul a jelenlegi kerületi szervezeti rendszer sürgős reformra szorul.
A megyeszékhelyen a legfőbb gond szerintem a 20-40 évesek megszólítása. Magyar színházi előadásokon, koncerteken, előadásokon, könyvbemutatókon rendre ugyanazok a többségében idős arcok láthatóak,  fiatalok elvétve, csikysek is jószerével a tízes beígérésére ülnek be. Az aradi két román egyetemre sok magyar jár, velük gyakorlatilag semmilyen szervezett kapcsolat, belevegyültek a román többségbe.
Az aradi RMDSZ szavazóbázisa elöregedett és szűkül. A most 20-40 évesek keveset, vagy semmit nem éltek meg a diktatúrából. Számukra a szabad mozgás, a globalizált világ megszokott, hétköznapi dolog. Számukra Salacz Gyula mellszobrának felállítása nem nagy kunszt, igazából nem is érdekli őket.
Az ő eszükkel gondolkodva megértem őket. Magasról tosznak a csepegő történelmi előadásokra, a múlt előkaparására, az autonómiára, Trianonra és egyéb sírásó szövegekre. Többek között ezért pusztába kiáltott, hatástalan szó az EMNP szűkös üzenetcsomagja, de erről majd külön és legközelebb írok. Aradon a fiatalok másként élik meg magyarságukat, mint az idősek. Igazából a hétköznapi politika, az RMDSZ nem is érdekli őket, szavazni sem mennek el majd 2016-ban, mert az RMDSZ-ről, EMNP-ről legfeljebb „hallottak valamit” otthon, iskolában, barátok között, oszt ennyi. A magyar iskola megszűnésével való fenyegetés is lepereg. A diákok azt mondják, „hurrá, akkor nem megyünk suliba”, szüleik meg, „akkor beadom románba”.
Miközben a veszély óriási. Ebben a tempóban négy év múlva az aradi önkormányzatban legfeljebb egy RMDSZ-es tanácsos lesz. Ha lesz.
A megoldásra igazából minta sincs, hisz a román pártok annyira sem foglalkoznak a fiatalokkal, mint az RMDSZ. A megoldást belül kell megtalálni az aradi RMDSZ-ben. Négy év rövid idő, pláne egy új szavazóbázis kialakítására. Viszont ezt a széles csoportot megszólítani csak fiatalos hangvételű magyar kézben lévő kereskedelmi rádióadón, internetes portálokon keresztül bombázva lehet. BigMac dobozba csomagolva, globalizáltan elegánsan.
Aki Arad megyében most az RMDSZ-re voksolt, magyar öntudatból tette. Aki elment szavazni az USL-re dühből, bosszúból tette, mert levágták bérét, nyugdíját, mert szarabbul él, mint tíz éve, és hülyén reménykedik.
A magyar öntudat húrpengetése két választás között, de főleg kampányban, már édeskevés. Vagyis pengetés helyett talán fel kellene dühíteni Arad megye magyarjait, főleg a rebellisebb fiatalokat.
Hátha ettől 2016-tól rászoknak a voksolásnak nevezett állampolgári jogra.

 Irházi János