Miért szalasztották el a románok a centenáriumi futást?

Rém egyszerű. Eszük ágában sem volt futni. Pedig soha vissza nem térő alkalom kínálkozott a számukra, hogy legalább centenáriumuk évében centenáriumi csapattal álljanak ki a Békéscsaba-Arad pontosan 100 kilométeres Szupermaratonra. Majd vissza Aradról Békéscsabára, ami szintén egy százas. Nyilván, kellő szerénységgel, politikamentesen, de azért jelezve, hogy ők száz+száz kilométeren át koptatott csukáikkal emlékeznek elődeik hősi tettére.
Zárójelben megjegyezve, amivel egyébként semmi gond, hisz francia-német mintára 2018-ban, meg előtte is, igazából arra kellene hajaznia a többségnek, ami összeköt magyart és románt, nem pedig ami elválaszt. Más kérdés, hogy erre nincs politikai akarat sem Bukarestben, sem Budapesten, zárójel bezárva.
Szóval, a múlt hét végén zárult XXI. Szupermaraton egyéni versenyében az első három helyen magyarok végeztek. A kettős váltóban az első és második helyet szintén magyarok vitték, a harmadik a román Red and White. Tiszteletre méltó amatőr csapat, igaz, a győztes magyar páros majd öt órát vert rájuk, de ezen átsiklok. Az ötös férfi váltónál a dobogó három fokára a magyarok álltak, akárcsak a nőknél. Mindkét kategóriában a negyedik hely jutott romániaiaknak, a férfiaknál véletlenül a sepsiszentgyörgyi Háromszék csapatnak, amelyben a Hubble sem lelne románra. A nőknél a Kipkelenge Girls Team futott be negyediknek, őket dicséret illeti a kitartásuk és a hétkrajcáros anyagi feltételek közötti felkészülésük okán.
És akkor joggal teheti fel a kérdést a hétköznapi román, ugyan hun volt az aradi Goldiş Egyetem sport tanszéke? Nem másért, de a románok Vasile Goldişt az egyesülésük atyjaként hozsannázzák, aki az utolsó éket is beverte az Osztrák-Magyar Monarchiába. Iránta való tiszteletből az egyetem sportolói legalább egy ötös váltót kiállíthattak volna, mert akkor csak húsz kilométert kell futni fejenként. Egy értelmes román sajtókollégámnak megpedzettem a dolgot, erre azt mondta, tényleg olyan hülye vagyok, hogy azt képzelem, bármelyikük is lefut zsinórban egy huszast?
Mondtam, tényleg ilyen hülye vagyok, hisz egyetemi sportolók. Legyintett.
Amúgy értem én, hogy mennyivel izzadságmentesebb ünnepi üléseket, prezentációkat, könyvbemutatókat, üres szótépéseket tartani, rozzant német villamosokon mutogatni, miként vonultak be Aradra. Értem én, hogy mennyivel egyszerűbb bennünket gúnyos mosoly kíséretében pofán vágni, lebozgorozni.
De mégis, hun voltak a Szupermaratonról az aradi román sportklubok, sportegyesületek? Egyiküknek sem jutott eszébe az alkalom hullámtaraján egy bezzegcsapat beküldése a ringbe? Féltek a megmérettetéstől?
Mert ha már száz éve közigazgatnak rajtunk, akkor mutassanak valami frankót is, legyen az első a szupermaratoni futás. Mutassák meg, hogy egyéniben, csapatban, legalább idén képesek lepipálni a magyar futókat.
Mert a produkció többi részét száz éve szemléljük.
Elég körbenézni Aradon.

Irházi János

Kategória: Szóvágó

admin


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Kategoriák