Abban biztos vagyok, hogy a bejelentés, miszerint Arad megpályázza Európa Kulturális Fővárosa 2021 címet egyelőre nem több kampányüzenetnél.
Abban is biztos vagyok, hogy ha már a polgármester bejelentette, akkor igyekszik majd megtölteni tartalommal, és végigviszi a dolgot, a pályázatot pedig benyújtják.
De legbiztosabb abban vagyok, hogy Arad nem alkalmas az eseménysorozat megrendezésére. Mondom ezt, tősgyökeres, hülye lokálpatrióta szívemmel. Mert ugyebár néha illik elválasztani a kellemes várakozási izgalmat a nyers valóságtól.
Persze, hogy büszke lennék rá, csakhogy tudom, Aradon közel hetven éve módszeresen irtják a kultúrát. 1989-ig simán rábélyegeztük az okot, csakhogy a módszerváltás után egyetlen városvezetés sem támogatta igazán a kultúrát, művészeteket, egyáltalán, a polgári légkört. Mert a kultúra támogatása sajnos mai napig azt jelenti, hogy lökök költségvetési pénzt a színháznak, filharmóniának, bábszínháznak, kiállításokra és húúú, mekkora kultúrbuzik vagyunk itt az önkormányzatban.
Aradnak mai napig nincs kulturális stratégiája, amelyet meg is akarnak valósítani. Beázik a színház, omladozik a Kultúrpalota, tessék megnézni a bábszínházat, annak székeit, előcsarnokát, a színpadot, a munkakörülményeket, a múzeumot, kiállítási termeket, és nem utolsó sorban a műemléképületek állapotát. Nincsenek alternatív darabokat játszó truppok, performanszok, Aradon 22 év alatt egyetlen múzeumot nem alakítottak ki, a meglévő pedig egyetlen teremmel nem bővült, szegény Peter Hügel igazgató még azt sem tudta kiverekedni, hogy a kiállítótermek falairól leszedhesse a kommunista múzeumideológia sötét vászonfalait és belülről is láthassuk az ablakokat. Oldalakon keresztül sorolhatnám sérelmeimet, és ugyanígy az olvasó is, szóval leállok.
Ebben a városban a kultúra egyenlő a miccsel és mányéléval, itt egy apró helyi borfesztivál megrendezése is áthághatatlan akadályt jelent. No, persze, a széles tömegeknek nem is kell színvonal, az igazi csemegékre éhes közönség pedig vészesen vékonyodik.
A város vagy a barikád másik oldala érvelhet, hogy a nagyjából Arad méretű Pécs és Nagyszeben is EKF lett. Igen, csakhogy aki életében egyszer is járt Pécsett, ilyen hasonlatra gondolni sem mer, Nagyszeben pedig csak ügyesen kihasználta az akkori idők kedvező hullámtarajait és végül szerintem politikai döntés eredményeként lett EKF. Más kérdés, hogy végül sikeresen lezavarta.
Szóval az aradi városvezetés, a civilek, a román pártok éretlenek egy ilyen pályázatra, fogalmuk sincs, mint jelent ennek levezénylése. S ha értenék is, nincs rá elegendő szakember.
S ha meg igazán értenék, akkor Arad kulturális-művészeti élete, a történelmi belváros, az öröklött értékek állapota teljesen más lenne.

Irházi János