Az etióp paszulyos írásomban ígértem: jelzem a dolgot a romániai magyar EP-képviselőknek, ők mit szólnak hozzá? Elsőként, ma Winkler Gyula válaszolt:

„Köszönöm levelét és kérdését. Bár magam nem találkoztam az Ön által leírt esettel, számomra elgondolkodtató. Én több vonatkozását látom a kérdésnek.
A termék helyes címkézését, a származási hely törvényességét és a csomagolás szakszerűségét csupán a Fogyasztóvédelmi Hivatal tudja megállapítani, tehát azt is, hogy a szárazbab valóban Etiópiából származik-e.
Az EU-s élelmiszersegélyezés egy működő eszköz, amellyel a társadalom perifériájára szoruló, létminimum alatt élők jogosultak. Az eljárás értelmében minden tagállamban a lebonyolító hatóság közbeszerzést írt ki az élelmiszercsomag összeállítására. A következő lépésben az önkormányzatok megkapják az általuk összeállított névsor alapján a településükön élők számára juttatandó segélyt, és kiosztják a rászorulóknak.
Romániában valamennyi közbeszerzésében az ár-minőség arány a legfontosabb összetevő, így vélhetőleg a szárazbab esetében is a legjobb ár-minőség ajánlattevő nyert. Az ajánlattevő az Ön által leírtak alapján egy romániai forgalmazó, amely a szabad piacgazdaság szabályai szerint a lehető legolcsóbb nyersanyagot (l. szárazbabot) igyekezett beszerezni. Valószínűleg a választása Etiópiára esett, ahonnan nagy tételben rendelt szárazbabot, amelyet kifizetett az etióp partnernek.
A szárazbab tehát a leírtak alapján egy kereskedelmi termék volt, amelyből Etiópiának bevétele származott. Egyébként egy idei adat szerint az etióp gazdaságban az agrárium részesedése valóban több mint 43 százalék, a munkaerő 85 százalékát foglalkoztatja. Termékei között a kávé után a szárazbab a legfontosabb. Mint bármelyik nemzetgazdaságnak, Etiópiának is érdeke az, hogy minél többet termeljen és termékeit a világpiacon értékesítse.
Ezzel együtt Etiópia egy rendkívül szegény ország, ahol milliók éheznek, tehát az agrárium által jelentett munkahelyek fizetéshez és a családok fenntartásához járulnak hozzá. Hiba volna azonban azt gondolni, hogy, ha a világban nem vásárolnák meg az etiópiai élelmiszereket, akkor azt szétosztanák az etióp éhezők között és csökkenne az éhezés vagy a szegénység. Egyszerűen azok a munkahelyek is megszűnnének. Ugyanígy a világ sok, szegény országa függ az általa termelt mezőgazdasági termények értékesítésétől (pl. kávé, kakaó, gyapot stb.)
Az Európai Unió egyik harmadik országokkal kapcsolatos segélyezési politikája, hogy bizonyos termékek és ágazatok esetében speciális behozatali – alacsony- vagy vámmentes – kereskedelmi egyezményeket köt, így termékeikkel könnyebben és előnyösebb feltételek mellett jutnak be az európai piacra, értékesítik azokat, és a pénzt visszafordítják a nemzetgazdaságukba. Ez is az EU kooperációs és segítségnyújtási politikája.
Az EP nemzetközi kereskedelmi bizottságának tagjaként magam is szorgalmazom ezeket az egyezményeket. Ugyanakkor céltudatos vásárlóként, amennyiben lehet, főként külföldön, előnyben részesítem az ún. fair trade kereskedelemből származó termékeket. Ez az jelenti, hogy bizonyos szabványok szavatolják, hogy az illető termék előállítása során nem alkalmaztak rabszolgamunkát, nem zsákmányoltak ki kiskorúakat stb. Teszem ezt annak ellenére is, hogy ezek a termékek általában egységenként 1-2 euróval drágábbak, mint más gyártó terméke.
Az Ön által leírt helyzet számunkra szokatlan, de tekintsük kereskedelmi ügyletnek, mint ahogyan az is. Tehát nem az etióp éhezők segélyezik a romániai rászorulókat, hiszen a szárazbabot nem ajándékba küldték, hanem egy forgalmazó pénzért megvásárolta. Az etióp államnak és az etióp éhezőknek pedig minden pénzbevétel fontos.”

 

Tisztelettel,

 

Winkler Gyula

 

EP-képviselő