A múlt hét végén megtartott MÚRE közgyűlés (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) szárnyvizeire szervezett programok közül a külhoni magyar sajtó állapotáról szóló beszámoló csapta be leghangosabban az ajtót Gyergyószárhegyen. Sajnos az idő szűkössége miatt a felparázslott vitának hamar vége szakadt, holott bennem, és gondolom más kollégákban is felburjánoztak a kérdőjelek, amelyekre nem kaptunk választ.

Pedig kellett volna. Nálam például, a „határon túli egységes médiastratégia” megnevezés vágta ki a biztosítékot. Igaz, nem csak nálam, például, Koszta Istvánnál is, akivel tökéletesen egyetértettem, de hát saját álláspontjáról írjon majd ő, én most a saját fenntartásaimat sorolnám.

Szóval, Klemm József az újvidéki rádió igazgatója prezentálta az egységes stratégia kidolgozásának szükségességét, erről már több alkalommal is egyeztetett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel.

Természetesen arra a kérdésemre, hogy a határon túli egységes médiastratégia azt jelenti-e, hogy magyarországi mintára központi hírgyártás lesz majd a külhoni magyar médiának is, nem kaptam konkrét választ, de Klemm József beszámolójából valami ilyesmi csapódott le nálam.

Ha már a magyar kormány ilyen szinten foglalkozik a stratégiával, akkor nyilvánvaló, hogy ezt előbb-utóbb a gyakorlatba ültetik. Ami szerintem egyértelműen az erdélyi magyar sajtó egyszínűsítéséhez vezet, hisz aki fizeti a stratégiát, az dirigál. Aki pedig pénzforrást akar a stratégiából, azt írja, amit kell. A jobboldali, fideszes erdélyi lapok koncentrációja megkezdődött, s nyilván a tendencia folytatódni fog, aki élni akar és őt is akarják, beadja derekát. Erdélyben, a Partiumban, a Bánságban nincsenek olyan tőkeerős médiacézárok, akik legalább minimális szakmai elvárásokat is kitűznének a szerkesztőségek ajtóira amellett, hogy megkövetelik saját politikai nézetükhöz való igazodást. Tudom, mindenkitől független sajtó a fejlett demokráciákban sincs, de ott legalább megkövetelnek egy tisztességes szakmai színvonalat, beengednek más véleményeket is pont azért, hogy a sajátjukat kiemelhessék.

Hát, ilyen itt nincs. A tendencia, néhány apró erdélyi sziget kivételével a műveletlen, olvasatlan, tájékozatlan, csak sajtótájékoztatókra futkorászó írástudókkal végeztetett hírgyártás felé halad. Nem véletlenül került egyébként szóba Szárhegyen is a riport műfajának lassú kihalása. Mert kihalnak azok, akik még tudtak riportot írni. Aki maradt, nem fizetik meg, akik a helyüket elfoglalják a szerkesztőségekben alkalmatlanok a feladatra.

De a lapok zöme is ódzkodik a műfaj életben tartásától, igazából nem is akarják a kezdő tehetségeket bevezetni ennek titkaiba, felnevelni egy új, fiatal riportergárdát.

Ez a szomorú tendencia pedig pontosan illik a most Budapesten gyurmázott egységes stratégiába. Amely azért is visszataszító számomra, mert lehetetlenség egy kalapba dobigálni az erdélyi, vajdasági, felvidéki, szlovéniai, horvátországi, kárpátaljai magyar médiát. Erdélyben és a Felvidéken még van akkora gazdasági potenciál, hogy a megjelenés vastagabbik felét kitermelik a lapok, a Vajdaságban, Szlovéniában vagy Ukrajnában azonban nincs. Az ottani média Budapest mindenkori kormányának segítsége nélkül halott, ez így volt az MSZP regnálása alatt is. Más kérdés, hogy akkor legalább nem álltak elő hangosan a hátizsákkal, ahova mindenkinek kötelező bepréselnie magát.

Ördögi kör, hisz a mindenkori magyar kormánnyal ellentétes vélemény az összes leszakított országrészben megfogalmazódik a sajtóban. A mindenkori magyar kormány taposási szándékától függ, mekkora tér jut az ellenzéknek, hagy-e légteret más hangnak is. Amennyiben hagy, az olvasók, hallgatók, nézők számának csökkenése némiképp fékezhető, hisz mindenki hall fülének kedves szavakat. Ez pedig a Vajdaságban, Szlovéniában stb. sem mindegy.

A nagykalapácsos egységes stratégia, az egyszínű kiadványok, műsorok miatt rohamosan felfalja a befogadó közösséget. Mert az olvasó, néző, pártállástól függetlenül imádja a jó riportokat az újságban és a tévében, a rádióban.

És nem akarja minden újságban ugyanazokat a híreket olvasni, minden híradóban ugyanazokat az átszűrt tudósításokat nézni.