Az Aradra gyüttmentek megtapsolása

Nem tartozom közéjük.
A hivatalos statisztika egyenesen országos éllovasnak kiáltotta ki Aradot, amiért az úgynevezett belső migráció keretében a legtöbb munkaerőt vonzotta 1991 után. A belső migráció ebben a periódusban állítólag 400 ezer lakost mozgatott meg, és most világító torony tekintetében egy csoportban nyüzsizünk Temesvárral, Nagyszebennel, Brassóval, Kolozsvárral vagy Nagyváraddal. Hogy pontosan melyik megye(székhely), hány embert csípett meg közel három évtized belső migrációjában, azt a statisztika nem részletezi, viszont ha azt vesszük, hogy a gengszterváltás (= rendszerváltás) küszöbén Arad lakosainak száma meghaladta a 170 ezret, és most 150 alatt vagyunk, akkor fogalmam sincs, hogy bőgjek, vagy röhögjek.
Nyilván, bőgnöm kell, mert eltávozott a megyéből sok tízezer állampolgár, s amennyiben az idetelepedett rabszolgatartó bármunka-vállalatoknak köszönhetően nem teremtődött volna ennyi munkahely, népessigileg a megyeszékhely már 120 ezer felé dübörögne a lejtőn.
A velünk egyébként mindig joviális, megértő polgármester egy televíziós interjúban a napokban hurrásan örült a Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozott, Arad számára hízelgő belső bevándorlási számadatainak. Ebben igaza van, mert ha ez sincs, még inkább fütyül a szél a belvárosban, de a kérdés összetett, majd még szalámizom.
Én viszont, már családostól is rohadtul régi aradiként, mint említettem, bőgnöm kell.
Mert aki betelepszik, annak 99 százaléka életében nem látott kisebbséget. Magyart, németet, szerbet, zsidót, szlovákot, hadd ne soroljam tovább.
Aki ide betelepszik a munkahely csili-vili reményében, az sajnos sosem lesz kultúra- vagy sport-, netalán színvonalas vendéglő-fogyasztó Aradon. Maximum, ha a Városháza előtt Vali Vijelie vagy Florin Salam tolja. Nem vesznek színház- vagy filharmónia-bérletet, hiányzanak a filmvetítésekről, és a több tucat rendezvényről, amit egy esztendőben Arad produkál.
Ők a gyüttmentek, ahogy billogozni szokás a Kárpát-medencében őshonos magyar tájakon.
Ők esnek neked a villamoson, buszon, ha magyarul beszélsz.

Ők köpnek, szarnak a házad, blokkajtód elé, hajítják a kuka mellé a szemetet, parkolnak a járdára, löknek ki a sorból, szülővárosodból, tolják a „baroszánt”.
Ezért izgalmas kérdés, mi kell Aradnak: 150 ezer lakos gyüttmentekkel, vagy 80 ezer őshonossal, Az őshonosok által nevelt lokálpatriotákkal.
Fogy a magyarság, fogy, az itt született multikulti románság, mindannyian tudjuk, hogy nyilván a legjobbak mennek el. Mind, akik itt születtek. Mind, akik értenek valamihez, és szó szerint tele a tökük a zsákutca látványától. Hisz minél több a gyüttment, annál inkább kísérti a helyieket a dúsabb nyugati bérmadzag.
Mi, régi aradiak pedig csak töltjük a temetőt, hisz fölöslegessé válunk.

Irházi János

Kategória: Szóvágó

admin


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Kategoriák