Anno Fábry mindig azzal zárta, hogy kezeket a paplan fölé.
Én most azzal kezdem, hogy az aradi versenysport kezei a paplan alá szorultak, ott dugattyúznak végtelen orgazmus-óhajukban. Mert Baldwin bázismegfigyelése szerint is, aki mer, az szakácsnő.
Hát, itt senki nem mer, mert a felek megtanultak nyitott szemmel aludni. Alszik a város, alszanak a versenysport befalazott végű alagútjába szorult klubok. Például, az UTA focistái, az ICIM-Goldiş női kosarasai, kézilabdások, asztaliteniszezők stb.
Aradon nincs foci, nincs, kosárlabda, kézilabda, póló, úszás, sakk, hadd ne soroljam, mert nincsenek sportba fektető cégek. Polgi hetente eldicsekedhet Arad ipari övezétével, a nullához közeledő munkanélküliséggel. Igaza van. Csakhogy az ipari övezetbe telepedett cégek bérmunkát (=lohn) végeznek, nem termelnek hozzáadott értéket a városnak. Modern „rabszolgaként” dolgoztatják 1 000-1 200 lejért az Aradról, Hegyaljáról, a megye déli, északi, keleti részéről beszállított munkásokat. Szürke arcok, amelyek túlélni akarnak. A cég meg a profitot nyilván kiviszi.
Arad megyében hozzáadott értéket a két vagongyár, a Cotta, meg talán pár epigon termel. Az agyondicsekedett ipari övezetbe érkezik a cérna, fólia, kimegy a kábel, volán, airbag, hogy érthetőre szűkítsem.
Az ott megtelepedett több tucatnyi cég toszik arra, hogy valamit visszaforgasson a városba. Emberekbe, élhető hétköznapokba. Nem is kényszerítették őket. Száz eurót nem adnak sportra, színházra, koncertre, egy park, játszótér felújítására – tisztelet a fél kezemen megszámolható kivételeknek. Hogy a „kábelesek, volánosok” támogassanak egy színházi előadást, szabadtéri koncertet, gyermekprogramot?
Kac. Kac.
Ezért padlón, például, a két megmaradt mohikán, az UTA és ICIM büdzséje. Ez utóbbiba, számításaim szerint, kb. 40-50 ezer euróval beszállt most az ex-ASA, bingyá hozott a klub néhány levitézlett palánknyaló hölgyet, akikkel dobogóra kerülhetnek a hazai bajnokságban, ám nemzetközi szinten felmosórongyok lesznek, az UTA viszont reklámüres mezzel zsugázott Suceaván a hétvégén. Észrevették?Amúgy a tavalyi „nagy mezszponzorok” is csupán aprópénzt löktek oda a piros-fehéreknek. Megette a fene, ha egy II. Ligás csapat mezén ficás-wellnes cég vagy pizzás atyaf*sza fakjtja a pirosat.
Kiút? Nincs.
Arad városvezetőinek politikája 25 év alatt képtelen volt tőkeerős, hozzáadott értéket ternelő cégeket ide vonzani. Amelyek beszállnak az aradi sport-, szociális és kulturális életbe. Ahogyan tőlünk nyugatra szokás: kapsz telket, adókedvezményt, de támogatod a versenysportot, tömegsportot, vállalsz játszóteret, színházi előadást, kultúrát, könyveket adományozol, gyerekeket nyaraltatsz stb., beilleszkedsz Arad hétköznapjaiba. A két „szuperagy” diplomagyár egyetemekkel karöltve. Nah, ezek ketten…külön téma, kész röhej, amit művelnek, most hagyjuk.
Mit várunk egy olyan városvezetéstől, amelyik 25 év alatt három focipályát dobott oda hipermarket(ek)nek, és tessék megnyugodni, folyt. köv. Miközben a befuccsolt focicsapatok pályáit kerületi tömegsportra is fordíthatták volna.
Ezért további hosszú évekig nem láthatunk Aradon tökös foci-, kézilabda-, kosárlabda-, asztalitenisz-meccseket, és még sorolhatnám.
Kábelek készüljenek, arassanak a neo-rabszolgatartó gazdasági rendszer ékkövei.
Minket, igazi, régi aradiak meg belefújnak egy légzsákba.

Irházi János