Nem kell sokáig gondolkodni azon, hogy a norvégiai „gyermeklopás” mezsgyéjén miért gyújtották be teljesen váratlanul a motorokat Romániában az amerikai típusú neoprotestáns egyházak – az egyszerűség kedvéért a továbbiakban ATNE – és szerveztek most szombaton Aradon is kb. kétezres tüntetést. Biztos vagyok benne, hogy a főutcán végigvonulók zömének fogalma sem volt a történetről. Egyet tudtak: a templomban mondták, hogy menni kell, a norvég állam pedig szemét disznó, mert elveszi a románoktól a gyerekeket. Feléjük pedig a prédikátor nagy úr.
A történet azonban ennél árnyaltabb. A norvég gyermekvédelmi hivatal (Barnevernet) azért helyezte még tavaly állami felügyelet alá a Bodnariu család öt gyermekét, mert a két nagylány panaszt tett, hogy otthon apjuk erőszakkal vallásneveli őket, magyarán veréssel tölti beléjük az általa képviselt neoprotestáns egyház tanait. És vélhetően a lányok kicsit belemelegedtek az egyéni megvalósulást, a szabadságjogokat, az életút-választási szabadságot előtérbe helyező norvég rendszerbe, megteltek a krisztusi doktrínákkal, hisz társaik tuti másképp élték meg a hétköznapok apró örömeit. Vagyis a Bodnariu-bili belülről borult ki.
A norvég gyermekvédelmi rendszer nem román. Utánanéztem dolognak a norvégiai angol nyelvű honlapokon, napilapokban, s kiderült, náluk a Bodnariu-ügy alig ütötte meg az ingerküszöböt, nyolc lapból egy írta, hogy tüntetés volt Bukarestben Norvégia nagykövetsége előtt. Ami a Barnevertet illeti, a hivatallal ott sem mindenki elégedett, de norvég állampolgárok, akiknek a pénzéből tartják fenn, sosem kérdőjelezték meg kompetenciáját. Ja, amúgy Bodnariu felesége is norvég, a család kettős állampolgár, de ettől függetlenül, ha ott élnek, akkor kötelesek alkalmazkodni a helyi családjogi törvényekhez (is). Akinek pedig nem tetszik, távozhat, a norvég jóléti állam senkire sem kötelező. Bodnariu maradt, csak azt hitte, Romániában él.
A családi erőszak megítélése egyébként nem ugyanaz Norvégiában, mint Romániában. Úgy vélem, ez a probléma egyik fő forrása. Errefele a gyerekeknek, feleségnek kiosztott pofonzuhatag, lelki terror bizonyos szintig belefér a pixisbe, az áldozatok beletörődnek, ám sajnos a családon belüli erőszak mértéke itt messze a norvég fölött áll.
Az aradi ATNE-k (is) álszentek, akinek nem inge ne vegye magára, de nem árt elgondolkodni. A statisztika szerint tavaly Romániában kb. kétezer gyermeket vettek el a szülőktől a családi erőszak miatt. És vajon hány részeges verőlegény úszta meg?Tessék végigfutni az aradi honlapokat, kevés hét múlik el gyermekeken elkövetett nemi erőszak, megaláztatás nélkül. Hát ha az Aradon szétgyökeresedett ATNE annyira követi a krisztusi utat, mi a túróért nem tüntetnek a családon belüli erőszak aradi művelői ellen? Mikor emelik fel szavukat az Arad megyei feleségek, gyermekek megaláztatása, megerőszakolása ellen?
Az aradi ATNE-k azért is álszentek, mert beengedték maguk közé a politikusokat. S ezzel megvillantották az igazi céljukat: mutassunk erőt, mutassunk mozgósítási logisztikát, mert gyünnek a helyhatósági választások. Gheorghe Falcă polgármester, Iustin Cionca megyei elnökjelölt csak azért vett részt, mert kellenek az ANTE-voksok. Erősek, egyre többen vannak – az ortodox 85 százalék rég a kabaré műfaja –, anno Moisescu, Popa a szavazataikkal lett polgármester. Falcă is. Román parlamenti képviselők „nyomoznak” Norvégiában, vagyis a mi pénzünkön elutaztak fjordnézőbe. A mi pénzünkön kampányolnak, hisz nincs joguk beavatkozni Norvégia belügyeibe, rendszerébe. Képzeljék el, ha a norvégok tennék ugyanezt itt, például, annak a kiskorú lánynak az ügyében, akit mostohaapja hónapokon át megerőszakolt, s amikor a lány ezt elmondta az iskola pszichológusának, az csak legyintett és nem intézkedett. Szóval, ellenkező esetben lapátolni kellene a habot a románok szája szegletéből.
Számomra ezért bizalomkeltőbb a norvég szociális, gyermekvédelmi rendszer.

Irházi János