Nálamnál sokkal, de sokkal okosabb ember állapította meg, hogy szabad akaratából bárki lehet hülye, ellenben a sors akaratából kizárólag a kiválasztottak. A sors pedig most, autópálya ügyben a Kárpátokon túliakat választotta ki. Pár napja jelentette be az újonnan hivatalába lépett „technokrata” közlekedési guru, hogy a 2016-os költségvetésben a sztrádaépítés fejezet alatt kizárólag erdélyi utak szerepelnek. A parlament, a maga sok évtizede cizellált bunkóságában, megzavarodva a közelgő karácsonyfa látványától rábólintott, így aztán hál’istennek jövőre csak erdélyi sztrádaszakaszok építésére-befejezésére lesz pénz.
Nekünk, erdélyi, bánsági magyaroknak a két legfontosabb szakasz a Lugos-Déva és Kolozsvár-Nagyvárad befejezése, a Marosvásárhely-Kolozsvár vonal építésének elkezdése, majd nyilván belátható időn belüli átadása.

Még a mértékadó és szakmailag valóban világítótorony Ziarul Financiar is tépkedte a szőrt a mellén, amikor kiderült, hogy a kormány egyetlen lejt sem ad sehova nem vezető, gazdaságilag nulla értéket teremtő, Kárpátokon túli sztrádaszakaszok építésére. A Bukarest-moldvai határ sztráda-terv röhej, akárcsak a szakmai berkekben csak Ford-sztrádának becézett Craiova-Slatina-Piteşti. Mert hogy egyszer majd lesz autópálya az Olt völgyében is, ahol a Ford viheti autóit, motorjait. Marhaság. A Ford bármikor lakatot tehet craiovai gyárára, Romániában az egyetlen, hosszú távon építkező autógyártó a Renault.

Európa a Kárpátok vonulatáig tart, ez vagy tetszik az odaáti románoknak, vagy sem. Ami mögötte húzódik, az már nem Európa, az testidegen az európai kultúrától, de még a közép-európaitól is. Erről persze, kizárólag a románok tehetnek, hisz 1989 után minden lehetőségük megvolt, hogy übereljék Ceauşescu moldva- és oltyán-barát politikáját. Tosztak rá, nekik saját fanarióta focipályájuk nem több szavazógépezetnél, ezért aztán mai napig pumpálják át Erdély pénzét a lustaság és bunkóság fellegváraiba.

Nekünk, magyaroknak, valamint az egyre kevesebb tisztességes, európai gondolkodású románoknak Erdély felvirágoztatása a legfontosabb. Ehhez pedig kellenek az autópályák. Az EU is pontosan tudja, hol húzódik Európa határa, nem véletlen, hogy eddig kizárólag a IV-es páneurópai folyosóra adtak pénzt (sztráda, vasút). Ezt a „technokrata”, vélhetően alig egy évig regnáló közlekedési miniszter is tudja, ezért aztán csak 2016-ra 3 millió lejt nyomott bele az erdélyi sztrádákba, ehhez jön még az uniós támogatás.

Bukarest az EU egyetlen fővárosa, amelyiket sehova nem köt sztráda. Konstancát hagyjuk, azt a szakaszt kizárólag azért tákolták össze, hogy hétvégén az elvtársak leruccanhassanak csobbanni. Legyen kész a Nagylak-Arad-Déva-Nagyszeben szakasz, fejezzék be a Brassó-Marosvásárhely-Kolozsvár-Nagyvárad sztrádát, aztán majd meglátjuk, de az biztos, hogy Erdély, a Bánság gazdasági felemelkedése ezekkel megállíthatatlan lesz. Ha Bukarest és az egész Kárpátokon túli térség nem háborúzna zsigerből és utálatból Erdély ellen, a közlekedési infrastruktúra már villoghatna Erdélyben, akkor épülnének a logisztikai központok, autógyárak, száguldhatnánk az Osztrák Államvasutak, a MÁV szerelvényein (a piac liberalizált), s leveleinket sem a Poşta Română vinné.

A nyugat-európai multik türelmesek, látótávolságban az ő idejük. Képesek, gazdasági érdekből bármit elintézni. Még azt is, hol legyen egy esetlegesen újrarajzolt schengeni térség külső határa. Higgyék el, nem a Prutra gondoltam.

Irházi János