Nálamnál okosabbak szerint nehéz elhinni, hogy valaki igazat mond, ha mi az ő helyében hazudnánk. Nah, kb. erről szól Arad önjelölése az Európa Kulturális Fővárosa 2021 címre. Plusz meg arról, hogy tényleg fogalmam sincs, valóban akarta-e Gheorghe Falcă polgármester a cím megszerzését, vagy csupán ujjgyakorlatot végzett. Miközben szórakozásból kivágott az ablakon néhány köteg bankót.

De gondolkozzak pozitívan. Akarta. Akkor meg mi a fenének nevezett ki két olyan embert a projektet levezénylő egyesület élére, akinek elfér az ekkora nadrág sliccében?

Andó Andrást azért tisztelem, mert a gengszterváltás követően az egyetlen főszerkesztőm volt, aki hajlandó volt kiállni mellettem botrányos cikk-ügyekben. A többi az ő, és a polgármester magánügye és nem ennek az írásnak a témája.

Florin Didilescut azért tisztelem, mert némi életet lehelt a megyei könyvtárba.

De egyikük sem való az Arad EKF 2021 egyesület élére. Egyikük sem ért a kulturális menedzsmenthez. Az EKF-projektet startból elhibázták, és tényleg nem boldogít, hogy ezt már korábban is megírtam, és nem utólag okoskodok. Nyilván, voltak ebben a városban olyan agyonművelt elemzők, akik utolsó pillanatig kicserepesedett ajkakkal és fenékkel reménykedtek, ám soraik legyenek szűklátókörűségük és információhiányuk emlékműve.

Arad EKF-projektjének fő gondja, hogy a várra húzták rá az egészet, mert a pályázatíró csapat egyetlen épkézláb, meghökkentő ötletet sem tudott kipréselni magából. Ha ők találták ki, akkor őszinte részvétem, ha más javasolta nekik, akkor az illető(k) ritka sötét értelmi alagútban kuszi(na)k. A vár kézen feküdt, nem is fárasztották magukat. A brüsszeli bemutató pedig tövig kimerítette a fa*ság kérdéskörét a kék vászonból álló Maros, és a könyvekből kirakott vár közötti ugrabugrával.

Épkézlábon gondolkodó ugyanis nem hiheti el, hogy legkésőbb 2017-ig Arad átveszi a várat, és három év leforgása alatt kultúrközpontot varázsol belőle. Gyulafehérvár felújított várral indult, mégis elhasalt. Mi légvárral indultunk, amelyben a katonák köszönik szépen, még sokáig vígan röhicskélnek, hisz új lakhelyüknek, a gáji kaszárnyának a felújítása el sem kezdődött.

Aradnak nem volt ötlete az EKF-jelöléshez. Pedig amennyiben kultúrmenedzserre bízzák az ügyet, megtudhatták volna, hogy az Európai Bizottság az eredetiséget, a kulturális élet fejlődésének irányvonalat szabó projekteket díjazza. Ehhez pedig a pályázatíró egyesület kispályás volt, fogalmuk sincs, mit jelent EKF-nek lenni, még Pécs példájából sem tanultak. Gyulán pörgősebb és színesebb a kulturális élet, mint most Aradon, ahol a polgármester azzal dicsekszik, hány ezer moldvai meg oltyán költözött be ide dolgozni.

A Kultúrpalota és a Hirschl-ház ránk dől, a színház romokban, a városnak nincs kiállítóterme, minden szabadtéri rendezvényen izzad a szervező gatyája, mert nincs esőnapos alternatíva. Kellene a Szakszervezetek Művelődési Háza, de az még odébb van, hiányzanak a kerületi közösségi házak, nem is sorolom a többit, mert csak felmegy tőle a pumpám. Ami most van, az közel száz év román közigazgatás elévülhetetlen érdeme. Bennünket szidnak, átkoznak, kizavarnának, de tessék körbenézni: egyetlen rácsettinthető kultúrépületet nem tettek hozzá. Ami van, azt MI építettük nekik.

Most csak annak örülök, hogy Nagyszeben után ismét erdélyi város lesz romániai EKF, nem pedig Kárpátokon túli. Bukarest startból kibukik, mert a gyakorlatban fővárosnak nem adományozzák ezt a címet.

Drukkolok Nagybányának, megérdemelnék, mert valóban hozzáértő csapatot bíztak meg a pályázatírással.

Irházi János