Hogy Iohannis nyert, és nem Ponta, az örömteli. Mégis, szerintem nekünk, magyaroknak nem kellene túlpezsgőzni Iohannis győzelmét. Igaz, a románoknak sem.
Iohannis sikerével kapcsolatban „dézsávűm” van, szerintem pontosan úgy, és azért nyert, mint Iliescu 2000-ben. Emlékezzünk vissza, akkor a második fordulóba Iliescu került össze Vadim Tudorral, s mi magyarok joggal futottunk voksolni, nehogy egy szélsőséges, nacionalista államfője legyen az országnak. És több tíz- vagy százezer, jóérzésű, európai gondolkodású román is azért voksolt, hogy megmeneküljünk Vadimtól. Vadim szerepét most Ponta töltötte be. Persze, tudom, azért van különbség 2000 és 2014 között, de végül is Iohannis dacvoksokkal győzte le ellenfelét, függetlenül attól, hogy ezek több gyökérből eredtek, nem úgy, mint másfél évtizeddel ezelőtt.
De legallyazva, végül azért mentünk nagyon sokan tegnap szavazni, hogy a kisebbik rossz emelje magasba a kezét.
És máris történt két dolog, amitől még fanyarabban tekintek Iohannisra. Mert eddig se vágtam hátast tőle, többször elmondtam, hogy számomra ő csupán dísznémet (=szász). Érdekeitől függően román, vagy „kisebbségi”. Apja még Johannisnak írta a nevét, a rendszerváltás után vándorolt ki Németországba. Hogy Klaus-Werner miért Iohannis, nem tudom, de azóta simán visszajohannisozhatta volna magát.
De visszatérve, ahonnan elkalandoztam: szóval két dolog máris nem tetszik. Az egyik, hogy azt nyilatkozta, ő „minden román elnöke” akar lenni. Vagyis az enyém nem. Mert én magyar vagyok, és román állampolgár. Tehát a romániai magyarok, németek, szerbek, szlovákok, ukránok vagy horvátok, hadd ne soroljam voksaiért cserébe megérdemlünk egy „román állampolgár”-t Iohannistól.
A másik: még be sem iktatták, de ma már üzent a parlamentnek, mit, hogy szavazzanak meg azonnal, és mit ne szavazzanak. Európai értékekkel dicsekvő, beiktatlan államfő ilyen kijelentéseket nem tesz. Mert még azt hiszem, hogy rezignált, megfontolt elnök helyet kapunk egy újabb harcos, buldog kártyást, mint volt Băsescu.
Megjósolhatatlan, miként alakul a belpolitikai helyzet, a PSD-ben megindult a belharc, maradjon-e Ponta, vagy mondjon le. Az maga előnyeivel és a hátrányaival. Amennyiben Băsescunak még vannak forgatókönyvei (naná, hogy már megírta őket), nem biztos, hogy most, egy költségvetés nélküli országban, a választási kampányoktól kivéreztetett lakosságnak azonnali kormányválság, előrehozott választás kellene. Tüntetések még lesznek, a fiatal generációnak (sem) kell a vörösposztós kabinet.
A váratlan Iohannis-győzelemmel a jobboldal is kénytelen sürgősen (át)rendezni sorait.
Viszont amíg a románok rendezgetnek, addig az RMDSZ-nek még ma ki kellene lépnie a kormányból.

Irházi János