Semmit.
És itt akár abba is hagyhatnám az írást.
De nem teszem. Tegnap ismét bent bóklászhattam az aradi várban, parancsnok-kinevezés volt, ilyen alkalmakkor bemehet a sajtó. Ki is használom, akárhányszor csak tehetem. Pedig bent, az omladozó ferences rendi templom láttán, a nem létező bicskám rendre lyukat rág a zsebemben. Mindig úgy megyek be, hogy már csak a romjait láthatom.
Jelentem, még áll. De miért nem mozdítja kisujját sem a temesvári megyés püspök, vagy maga az Erdélyi Ferences Rendtartomány? Végignyálaztam a rendtartomány honlapját, s azon mukk sincs arról, hogy valamikor az aradi vár udvarán volt egy templomuk, amelyik igaz, később katonai kórház lett, de akkor is ők a jogos „örökösök és tulajdonosok”. Mert ugyebár, az aradi várat építették a templom köré, s nem fordítva. Tudtommal a templomot, első formájában 1705-ben építették, 1861-ig ott ferences rendi szerzetesek tartózkodtak. Ám az Erdélyi Ferences Rendtartomány számára a vártemplomunk egyszerűen nem létezik. Pedig minimum felrakhatnának egy képet róla mementónak, arról nem is beszélve, hogy legalább megpróbálhatnák megmenteni.
Roos Márton megyés püspökkel karöltve. Persze, tudom, Roos Mártonban kb. annyi a magyar szikra, mint miseborban a fagyálló folyadék. A templom mégis az ő felségvizein áll. Egyelőre. A temesvári püspökségnek már a rendszerváltás után ostromolnia kellett volna levélben, szóban a román hadügyminisztériumot, hogy szép magyar kifejezéssel, legalább konzerválják a templomot. Huszonöt év telt el a módszerváltás óta, azóta is püspöki, rendházi magasságból, csapatosan tosznak az aradi vártemplomra. Higgyék el, negyed évszázad alatt simán kiverekedhették volna, hogy a még láthatatlan restaurálásig legalább állagmegőrizzék a templomot: ideiglenesen befedjék-szigeteljék tornyait, ablakait, bejáratait betáblázzák, kitakarítsák környékét, védjék a további vizesedéstől, hogy már ne málladozzék tovább. Ugye el tudjuk képzelni, mennyit romlott az állapota 25 esztendő alatt.
Tudom, az érintett papokban máris gyűlnek az ellenérvek: nem az egyház területe, a hadügy tulajdona, a templom nincs a leltárukon, a hadügy bevehetetlen bástya stb.
Naná, bevehetetlen, akárcsak maga az egyházi inkompetencia. Csakhogy: ha akarják, 25 év alatt szerezhettek volna erre is egy cseppnyi politikai befolyást, mint ahogy szereznek annyi más ügyben, nemde. Pénz is akadt volna azóta, ha lejenként rakjuk össze akkor is, a hadügy udvarában pedig léteznek a minisztérium által elfogadott építőipari cégek, amelyek bejárhatnak katonai területre, s amelyeknek a vártemplom konzerválása nyári apró munka.
Ebben az országban minden megoldható, mert nem működik semmilyen rendszer. Tudják ezt a katolikus egyházban is, mégsem élnek vissza vele. Egy magyar ügy érdekében. Mert ha leomlik, a maradékot ledózerólják, és annyi. Majd akkor lesz itt siránkozás és sárgalacsinba csomagolt felelősségdobigálás.
A huszonsokadik órában az aradi katolikus egyház elkezdhetné a beadványok gyártását, küldözgetését. Most nem azokra a „fejekre” gondolok, akik anno irtották a templomba vagy hittanra merészkedő diákokat, most meg cipelik a keresztet. Nem, gondolok elsőként, például Ft. Király Árpád marosi főesperesre, aki írhatna az ügyben egy figyelemfelkeltő, sima beadványt a főnökének, felvehetné a kapcsolatot Orbán Szabolcs ferences rendi tartományfőnökkel, tárgyalhatna az RMDSZ-szel az ügyben, s összefogná az erőket.
Ismétlem, évek kellenek a minimális eredményhez is. Hétfőn Máriaradnán már elkezdhető a lobbizás.
Mert nem mi, egyszerű aradi magyarok qrtunk el negyed évszázadot.