„Az utóbbi húsz évben Bukarest felől az ortodox kolonizáció érkezett ide, Magyarországról pedig folyamatosan szivárog be az a fajta nemzetállami gondolat, ami a másságot nemlétezőnek tekinti. Sokan úgy utaznak Erdélybe, hogy kizárólag a „magyar” Erdélyt járják be, csak arról vesznek tudomást, és frusztrálja őket a gondolat, hogy ez a térség még mindig Romániához tartozik. A bukaresti politikai gyakorlat pedig kitartóan másodrendű állampolgárokként kezeli a kisebbségeket” – nyilatkozta egy interjúban Smaranda Enache, a Magyarországon is jól ismert román civil jogvédő, a Pro Európa Liga társelnöke.
Az első mondatot viszont kipótolnám azzal, hogy amíg Bukarest felől ortodox kolonizáció terül szét Erdélyen, Budapestről szélsőjobbaldali kolonizációba kezdett a Jobbik. Hogy milyen eredménnyel, s milyen fogadtatással, arról majd később, előbb lássuk, hol, milyen módszerekkel, miként próbál gyökereket ereszteni Vona Gábor, milyen más szélsőséges szervezetek agitálnak még mellettük Erdélyben. Ott, ahol a szélsőjobboldalnak mérhető, értékelhető társadalmi melegágya (még) nincs, hisz a múltban sem volt.

Jobbikos frusztráció és tapogatás

A történelem során vallási, multikulturalizmus vagy nemzetiségi vonatkozásban mindig is sokszínű Erdélyben a harsogó szélsőségek általában elszigetelődtek saját „levükben”.  A magyarok a kommunizmus fekete éveiben megszokták a kisebbségi létet, a nagy tömeg konformálódott is, így nem véletlen, hogy 1989 után sem rohantak az utcára, hogy „vesszen Trianon”, Erdélyt vissza a magyaroknak.  Ez a fajta revizionizmus inkáb a magyarországi szélsőségeseket jellemezte, Erdélyben pedig az autonómia, pontosabban a Székelyföld autonómiája állt és áll a követelések élén. A rendszerváltás utáni első két évtizedben moderáltabban, az elmúlt egy-két évben pedig már nyíltan, hangosan és az utcán követelve. Ezt tematizálja most a Jobbik Magyarországért Mozgalom, amely januárban bejelentette, hogy elkezdik a szervezett pártépítést Erdélyben és a többi elcsatolt területen, mert szerintük nemzetpolitikai téren a Fidesz-KDNP semmi pozitív változást nem hozott a határon túli magyarok számára. Ami – most csak zárójelben – igaz is, a Fidesz erdélyi nemzetpolitikája a gyakorlatban megrekedt a retorika szintjén, a kettős állampolgárság csupán egy fokkal tapinthatóbb szimbolikus reparáció az erdélyi magyaroknak, mint volt a magyar igazolvány. A kettős állampolgárság gerjesztette erdélyi szavazási kedv viszont 2014-ben inkább a Fidesznek hozhat majd voksokat, de ez is más kérdés.
A Jobbiknak nincs konkrét üzenete minden erdélyi magyar számára, ezt bizonyítja, hogy elsőként Szatmárnémetiben létrehozott irodájuk ráült az egyszerűsített honosításra, ennek hullámtaraján igyekszenek tanácsadásra szorultakat behozni. Tagtoborzást végeztek még Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, vagyis elsősorban a Székelyföldön, a tömbmagyarságban, ahol viszont nem Vona Gábor, hanem Orbán Viktor „az isten”. Érdekes módon, a Jobbik fél mocorogni a szórványmagyarság körében, s csak azokon a településeken erős és hangos, ahol a lakosságnak legalább a fele magyar.
Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője tavaly előterjesztést-elemzést nyújtott be pártja helyzetéről a határon túli vidékeken. A dokumentum tartalmát a Hetek lap szellőztette meg idén márciusban, s eszerint a Jobbik 2014-ben legalább annyi voksra számít a határon túl, mint Magyarországon. Persze, a merész célkitűzésnek maga Szávay mond ellent az előterjesztésben, elismerve, hogy a Jobbik támogatottsága az anyaországon kívül még a magyarországit sem éri el, pedig „mi állunk ki a leghatározottabban a külhoni magyarokért”. Szávay a személyes tapasztalatok mellé régiókra bontott felmérést javasol. Elismeri, a párt határon túli szervezeti jelenléte megoldatlan, a „baráti körök”, külhoni alapszervezetek létrehozása „nem célszerű”. A jelek szerint a tagtoborzás siralmasra sikeredhetett, másképp biztos dicsekednének a tagok létszámával, bázisuk megerősödésével.
A Jobbik erdélyi dadogásának egyk oka, hogy hibás stratégiát választottak, amikor a Magyar Polgári Párt (MPP) szekerébe ugorva reméltek népszerűséget szerezni. Tény, a  korábban Szász Jenő, egykori székelyudvarhelyi polgármester vezette MPP szimpatizált a Jobbikkal, csakhogy a hibát hibára halmozó Szászt kiparentálták a párt éléről, s a helyébe választott Bíró Zsolt nem indította a pártot a tavaly decemberi romániai parlamenti választásokon, sőt, arra buzdította a tagokat, híveket, szavazzanak az RMDSZ-re. Szász Jenőt pedig a Fidesz kinevezte a Nemzetstratégiai Intézet élére. Mindezek eredményeként az MPP pedig ma már a Székelyföldön sem rúg már labdába.
Az erdélyi szervezetépítésben a Jobbik az Erdélyi Magyar Néppártra (EMNP) sem számíthat. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT – az EMNP-hez kötődő civil szervezet) elnöke hol meleget, hol hideget zuttyint a Jobbikra, arról nincs tudomásom, hogy konkrét megállapodás alapján támogassák a magyarországi szélsőségesek erdélyi terjeszkedését. Sőt, szerintem pont ellenkezőleg, mosolyogva gáncsolják is. Az ok nyilvánvaló: az EMNP sajátította ki magának a radikális, autonomista erdélyi magyar hangot, nincs szüksége retorikai konkurenciára, amelynek ráadásul láthatólag fogalma sincs az erdélyi hétköznapi valóságról. Ez egyébként Szávay munkaanyagából is sugárzik, mint ahogy az is, hogy a Jobbik tulajdonképpen csalódott az EMNP-ben.

Csendben erősödő „hatvannégyek”

A Jobbik mellett Erdélyben a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) a legaktívabb szélsőséges szervezet, amely korábban megvetette lábát a térségben, és annyira megerősödött, hogy ifjúsági, családi programokat is képes kínálni. A mozgalom szervezetileg stabilabb, ezért mozgósítási képességük is hatékonyabb, határozottabb. Az önmagát radikális ifjúsági szervezetként megnevező HVIM-et Toroczkai László alapította 2001-ben, s számukra egy pillanatig sem volt kétséges a határon túli terjeszkedés: még az alakulás évének novemberében busszal Nagyváradra látogattak, majd minden évben igyekeztek „ráülni” valamilyen erdélyi tüntetésre, kivonulásra, megemlékezésre. Igaz, általában csekély létszámban. A Jobbik propagandájával ellentétben a HVIM egyik fő szlogene a „vesszen Trianon”, erdélyi üzeneteik, nyilatkozataik revizionisták és kiemelten románellenesek.
A „nemzeti oldal” erősítésének érdekében idén januárban-februárban tagtoborzókat szerveztek Kolozsvártól Baróton át Kézdivásárhelyig, ám hogy milyen eredménnyel, nem tudni.
Az biztosra vehető, hogy a HVIM-nek több száz tagja van Erdélyben, még több szimpatizánsa, ám ez a tagság inkább külsőségekben – revizionizmust hirdető pólók, feliratok, zászlók – nyilvánul meg. Fő rendezvényük az idén ötödik alkalommal megszervezett Székely Sziget, pontosabban Székely Sziget Családi Nap, mert a tavalyi botrányokat követően helyszínt kellett változtassanak, és be kellett érjék egynapos rendezvénnyel: zenélt a Kárpátia és a Romantikus Erőszak, Zagyva György előadása, kézműves foglalkozások stb. Szőcs Zoltán erdélyi elnök nyilatkozataiból kisüt, hogy a HVIM csalódott a székelyföldi beágyazódásban, és állítólag rendezvényüket az Erdővidékre költöztetik. Esetükben is bebizonyosodott, hogy a szűk Székelyföldön Orbán Viktor és a Fidesz népszerűségét a legkeményebb revizionista, autonomista propagandával sem lehet hatékonyan és eredményesen beárnyékolni.

Tábori üzenetek

Az elmúlt időszakban Erdélyben, ha csigatempóban is, de izmosodik a szélsőséges magyar politika. A kérdés, hogy ebben mekkora felhajtóerőt képviselnek a 2014-es parlamenti választások, vagyis a magyarországi nacionalista exportőrök Erdélyben rövid, vagy hosszú távon gondolkodnak. A Jobbik, és általában a magyarországi szélsőségek fellegvárának számító, a székelyföldi Borzonton évente megszervezett EMI-táborban – amely tulajdonképpen a Tusványos „ellenrendezvénye” –  Vona Gábor idén elsősorban a magyarországi belpolitikával foglalkozott, sugallva, hogy a Jobbik egyelőre kizárólag 2014-re összpontosít s előreláthatólag a választások lezárását követően behúzzák a féket. Egyértelmű kampányüzenetnek számított, hogy Vona szerint a Jobbiknak nem az MSZP, hanem a Fidesz a fő választási ellenfele, mert a „nemzeti érzelmű választók”, akik 2010-ben a Fideszre szavaztak, most csalódottak, s „a Jobbikban találják meg helyüket”. Tudatosítani akarják a választókban, hogy kizárólag ők képviselik a határon túliak ügyét, hiányolta, hogy a Fidesz nemzetközi téren nem vetette fel sem Trianon, sem a székely autonómia ügyét. A Fidesz kemény kitámadása Erdélyben érthető, mert várhatóan az MSZP csak immel-ámmal fog kampányolni, a Fidesz-támogatással az EMNP számára Erdély-szerte létrehozott Demokrácia Központok – majd EMNP-irodák – pedig orbánék számára regisztrálják a romániai magyar választókat.
Az erdélyi szociológusok, elemzők is igyekeznek kettéválasztani a marketing-politikát a valós pártprogramoktól. Péter László szociológus, például, a Transindexnek kifejtette, hogy mivel az erdélyi magyarok „egy multikulturális, multietnikus, kvázi toleráns milliőben szocializálódtak” nem lehet erőteljes radikalizálódásról beszélni. És ezt jelzi egyébként, tegyük hozzá, hogy Romániában a 2012-es helyhatósági választásokon, majd a parlamenti választásokon az RMDSZ lesöpörte a kampányérdekből felfűtöttebb szélsőséges hangokat is pengető EMNP-t. Vagyis a Magyarországról áttolt radikális retorika a szavazófülkében már kipukkadt a választóban. Aki egyébként, elsősorban a tömbmagyar vidékeken, bátran kimegy tüntetni az autonómia mellett, habár lelke mélyén tudja, ez Romániában hosszú távon is elérhetetlen vágyálom. Viszont pontosan ráérez, hogy a mérsékelt RMDSZ-re szükség van a parlamentben, önkormányzatokban, mert Romániában a legalapvetőbb, európai szemmel hétköznapi kisebségi jogot is ki kell alkudni a többséggel. A hosszú hétköznapok pedig erről szólnak, nem pedig arról, épp mit mondott tegnap Orbán Viktor Tusványoson, vagy Vona Gábor Borzonton.
Persze, a szélsőségesek által szajkózott revizionizmus, antiszemitizmus, vagy Orbán erdélyi, nemzetpolitikai üzenetei nyilvánvalóan nem söpörnek végig nyomtalanul az erdélyi magyarok szívén. Érthető okokból, Orbán legalább falból, de igykeszik kerülni a diplomáciai bonyodalmakat kipattintható félmondatokat, mert a román sajtó, a külügy, belügy rendre levadássza ezeket, majd felnagyítva tálalják a vad nacionalizmusra a magyaroknál fogékonyabb románoknak.
Mivel a román és a magyar politikai elit ma háttal áll egymásnak, a legkisebb szikra is elég egy román „büntetőhadjárat” kirobbantására a magyarok ellen: kisebbségi jogok megnyirbálása, mellőzése, s akinek nem tetszik, fusson Strasbourgba pereskedni. A jobboldali Demokrata-Liberális Párt (PDL), amely hosszú éveken át kormányzott az RMDSZ-szel, román nacionalizmus szempontjából szende kisegér a jelenlegi baloldali USL-kormánykoalícióhoz képest. A koalícióban a liberálisok (PNL) és a konzervatívok (PC) számítanak nyílt magyargyűlölőknek, a nagyobbik párt, a szociáldemokraták (PSD) csak most bontogatják szárnyaikat. Ennek oka, hogy az RMDSZ-szel évtizedek óta tartó személyes barátság, gazdasági érdekek kötik össze. Az autonómia a románok toleranciájának határmezsgyéje, félnek a Budapestről nyitott virtuális ernyőtől.
Viszont amennyiben erősödik az USL nacionalista propagandája, úgy keményítenek majd az erdélyi magyarok, a Jobbik, a HVIM, vagy a Nemzeti Őrség Hagyományőrző és Polgárőr Egyesület malmára hajtva a népszerűséget. Ez utóbbi egyébként már jelen volt idén Borzonton, nem véletlenül kutakodott a román titkosszolgálat, rendőrség fegyverek után.
A már idézett Smaranda Enache szerint megindult Románia és Magyarország között egyfajta nacionalista versengés, ami Erdélyben csapódik le, „az ide exportált nemzetpolitikák zavart okoznak”.  Annyit kell csak a kijelentésen pontosítani, hogy a magyar export célpontja kizárólag a Székelyföld, a szórványmagyarság jövőképe, túlélési célpontjai hiányzanak úgy a Fidesz, mind a Jobbik vagy a HVIM retorikájából. Miközben itt a leghatékonyabb a román beolvasztási politika. Az „igazi nemzetpolitikus” titulusért Erdélyben versengő Fidesz és EMNP mellé a szélsőségesek is összefogással próbálnak erősödni. Januárban közös nyilatkozatot írt alá az Új Magyar Gárda Mozgalom, a Nemzeti Őrség, a Szebb Jövőjért Mozgalom, az Erdélyi Magyar Ifjak, a HVIM, akik a Jobbikkal összehangoltan fognak szervezni demonstrációkat, akciókat. Vélhetően nem csak Magyarországon, hanem a határokon túli területeken is.
Ám hogy meddig lehet még görgetni a kizárólag az autonómiára, Trianonra, „Kárpát-országra” hajazó politikai marketinget Erdélyben, kiderül a jövő évi magyar parlamenti választások szavazatainak összegzését követően.

(Új Egyenlítő 2013/9.)