Romániában élnek jó, és rossz kisebbségek.
Mi, magyarok, ez utóbbi kategóriába soroltattunk. A felosztást Titus Corlăţean külügyminiszter hivatalosította-megerősítette a múlt héten Nagylakon, ahol azért rendeztek román és szlovák közpénzt nem kímélő, félnapos, nagyzabás bulit, hogy megünnepeljék a szlovákok és a románok békés egymás mellett élésének 210. évfordulóját. És ötezerszer elismételjék, milyen csodálatos, paradicsomi békében él és dolgozik egymás mellett a két nemzet. De azzal sem löttyintették ki a békebilit, hogy jelezzék, elmondják, Nagylakra tulajdonképpen nem szlovákok, hanem tótok telepedtek.
Hogy a román külügyminiszter számára és a jelenlegi USL-koalíció szemében rajtunk kívül élnek-e még Romániában rossz kisebbségek, nem tudom, de a beszédéből egyértelműen arra következtettem, hogy kizárólag a mi alfelünkre nyomták a negatív diszkrimináció fekete billogát. Mindjárt meg is indokolta, miért vagyunk rossz kisebbség: külföldi protektorátus, autonómia-követelések, Románia területi egységének megkérdőjelezése. Egyáltalán, olyan nagyon macerásak vagyunk, mindig akarunk valamit.
Bezzeg a szlovákok. Csodálatos kisebbség, velük sosincs semmi baj. Megtudtam azt is Nagylakon a román-szlovák külügyminiszteri találkozón, hogy a szlovákok bizony integrálódtak a román társadalomba úgy, ahogy egy jól nevelt kisebbséghez illik. Ezért cserébe nem csak buksisimogatás jár nekik, hanem pénzt is kapnak hagyományaik, kultúrájuk ápolásához, megőrzéséhez.
A gyakran ismételgetett integrációról, nekem meg az asszimiláció jutott eszembe, de csak azért, mert én egy undok, rosszhiszemű kisebbség vagyok.
És miért jó kisebbség a nagylaki szlovák a (mindenkori) román kormány számára?
Mert a szlovák kisebbség lélekszáma Nagylakon 42,97%, ennek ellenére román polgármestert választottak, Vasile Ciceac nem is tud szlovákul, és PDL-s. Enyhén zsenáns volt, hogy még a szlovák külügyminiszter kedvéért sem biflázott be tíz darab köszöntő mondatot, de ezt ugyebár verjék le rajta a tótok.
Mert a helyi önkormányzatban mindössze hárman csücsülnek a Romániai Szlovákok és Csehek Demokrata Szövetségének (UDSCR) kötelékéből. Igaz, egyikük legalább alpolgármester.
Mert a városban még véletlenül sincsenek szlovák zászlócskák.
Mert nem akarnak kétnyelvű intézményneveket, utcaneveket. Megnéztem Nagylak térképét, és mindössze EGY utca viseli szlovák személyiség nevét (L’udovit Boor, aki pap volt).
Mert a polgármesteri hivatal honlapjának nincs szlovák nyelvű változata.
Mert nem akarnak szobrokat, emléktáblákat saját személyiségeiknek.
Mert a nagylaki szalámijukat román termékként, román zászlóval hirdetik a városban.
Mert kicsit népimanikűröznek, kicsit szavalnak, kicsit irodalmiköröznek, oszt hazamennek.
Ezért aztán ilyen nagylaki élmények után aztán még inkább elönt a boldogság, ha engem lebozgoroznak.

Irházi János