Nem akarom még eggyel szaporítani a Románia schengeni csatlakozásának újabb kipukkanását övező és körbekerítő véleménytengert. Egy dolgot azonban furcsállok, mégpedig, hogy a politikusok, pontosabban a kormányfő, államfő, miniszterek egy kukkot sem szólnak a pénzről. Politikai hozzáállástól függően, letakarítva az okokról a sárdobálást, mindenki korrupcióról vagy szervezett Románia-ellenségeskedésről magyaráz, a hátsó kapun az EU-ba betopogott ország, amelyik szegény és nyomorult, a „nagyok” nem engedik az asztalukhoz, vagy netalán néppárti bosszúról a szocialista családot kirágó USL ellen.
Csakhogy szerintem a schengeni csatlakozás elsősorban pénzről, gazdasági erőről, hatalomról szól. Legalábbis Románia és Bulgária esetében. Tavaly Hollandia volt a leghangosabb ellenző, mert állítólag holland és belgiumi flamand vállalkozások megvetették volna lábukat a konstancai kikötőben, logisztikai központokat akartak végig a IV-es páneurópai folyosó mentén. Most hallgatnak, tehát vélhetően igényeik kielégítődtek, tudtommal már Arad megyében is. Németország 2012-ben megerősítette, támogatja Románia schengeni csatlakozását. Akkor most mi változott? Csak a kormánycsere lenne az oka, vagy a német belügyminiszter hűségakciója a néppártiak sorában? Nem hiszem. Németországot annál sokkal komolyabban érdeklik romániai beruházásai, cégei, mint egy ilyen pitiáner leszámolás. Túl mélyen beleivódtak a román gazdaságba, további terveik lapulnak a fiókokban, szóval ezt nem hiszem. Hogy mit akarnak? A politikusok hallgatnak természetesen, de csak Ponta és Băsescu meg a közeli udvartartás tudja, milyen német cégek, érdekeltségek lobbiznak náluk. Az E.On dühös lehet a kivetetett új energiaadóra, de hát azt úgyis a fogyasztóra hárítja. A német fuvarozók rettegnek az olcsó román és bolgár konkurenciától, ezért számukra jobb, ha a kamionok még félnapokat rostokolnak a határállomásokon. A Deutsche Telekom most összevarná a Romtelecom és Cosmote kommunikációs cégeit, kutatóközpontot akar Bukarestben, s ehhez szüksége van a román hatóságokra is. Lehet, nagyobb szeletet akarnak a most kiít autópálya-tenderekben, vasúti infrastruktúrfejlesztésben, érdekük fűződik a módosuló restitúciós törvényhez, sorolhatnánk, mert általában apró okok lapulnak a háttérben, amire nem is gondolnánk. De hogy valami gazdasági óhaj lapul, abban szinte biztos vagyok.
Mert ugyebár Németország „hivatalosan” rém finnyás a romániai korrupcióra, jogállamiságra. De amikor Görögországot kellett euró milliárdokkal megmenteni és kistafírungozni, szóba sem hozták a görög korrupciót, adócsalást, amely messze lekörözi a romániait. Németország volt a fő kalapozó a görög segélycsomag összetarhálásában.
A hollandok kicsit zsaroltak, és kaptak. A németek kicsit zsarolnak, és biztos vagyok benne, hogy a belügyminiszter száját mozgató gazdasági érdeklobbi óhajai teljesülnek Bukarestben.
A példa pedig hamar ragadós lehet, és ugyebár ha 25 uniós tagállam kopogtat  csatlakozási szavazatáért kívánságkosárral Ponta kormányfőnél, akkor Románia valóban nagy szarban marad és tényleg Európa rabszolgájává züllik. És várhatja, amíg a schengeni kapu kitárul.
Vagy választhat egyenes gerincet, de akkor valóban rendet kell tenni az igazságszolgáltatásban, élhető demokráciát, országot építeni utakkal, vasútal, szolgáltatásokkal. Amíg itt a legalacsonyabb a minimálbér, a többi tagállam joggal tart egy ellenőrizhetetlen exodustól, a cigányprobléma felpörgésétől.

Irházi János