Nem tudom eldönteni, hogy egy katolikus plébános erkélyén száradó ruhák fotója közügy, vagy magánügy. Persze, eszem ágában sem lett volna ekkora dilemma elé állítani magam, ha a szárítón nem látok saját szememmel egy ciklámen színű női melegítőt és egy fehér, szintén női pántos fehérneműt. Mert amíg csupán férfi gatyák, pizsamák, zoknik, atléták lengedeznek a kis aradi utca emeletes házának (=plébániájának) emeleti erkélyén, a plébános szárítójának tartalma, a maga érdektelenségéből fakadóan magánügy. Hétköznapi esemény.
De magánügy-e a pap koedukált szárítója?
A plébános számára tuti az, hisz totál magánügye, kinek a mijét szárítja. Mondhatja, hogy mit majrézok, XXI. században élünk, a házvezetőnője, szakácsnője, személyi titkárnője, segédje, jobbkeze (nah, ez tetszik!) nevezzük akárminek, ha már egyszer kimossa a szent szennyest, hát bevágja a mosógépbe a sajátját is.
És miért vágná be a házvezetőnő, szakácsnő, titkárnő, jobbkéz a saját szennyesét az egyházi mosógépbe? Otthonról hozza el a szennyesét a paphoz, vagy általában helyben cseréli le gönceit? Ha otthonról hozta, mivel hozta? Tömegközlekedési eszközzel, nagy szatyrot, táskát vonszolva maga után, vagy a plébános autójával?
Ha nem hozta, hanem a plébánián cserélte, akkor ott csererucikat is tart? Fehérneműt, melegítőt? Egy szekrényben a ház urával?
Izgalmas kérdések, nem?
Meddig magánszemély egy pap, és mikortól közszereplő? Hol a határ a magánszférája, és az általa szolgált hívek köre között? Lefényképezheti-e valaki az elvárt látványt meghaladó szárítóját? És ha lefényképezi, publikálhatja-e anélkül, hogy a pap beperelje? Ha publikálja, és beperlik, a bíró hol húzza meg a határt a pap magánszférája, és a kör között, ami már a híveket is érinti? Hisz lehet, a mosógép, a mosópor a hívek adományaiból van.
Persze, mindez eszembe sem jutott volna, ha egy plébánia erkélyén nem látok a pap száradó ruhái között ciklámen színű női melegítőt és pántos női fehérneműt.
A ruhák megszáradtak a tavaszt jósló szélben, a tinta a számítógépemen viszont még nedves.
Mert fogalmam sincs, hol a határ a valóság és a látvány között.
Lehet, a plébános sem.

Irházi János