Már megint a szokásos magyar sebnyalogatás. Tiltakozhat a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat, csatlakozhat Antal Árpád, Markó Attila, a végeredmény akkor is 3-0. A magyar válogatottnak focizni kellene, eredményeket elérni, örömöt okozni a szurkolóknak, nem mindenféle civileknek tiltakozni, mert a románok magyarellenes szlogeneket skandáltak, vagy „1918” táblákat lobogtattak. Ha péntek este nyerünk Bukarestben, akkor a „jogvédő civilek” hallgatnak. Budapesten megy a románellenesség, Bukarestben a magyarellenesség. Nehogy elfeledjük már, miért kellett zárt kapuk mögött játszani a magyar-románt Budapesten!
Mert  Bukarestbe se nyakkendős magyar szurkolók vonatoztak ugyebár, nem véletlen, hogy a magyaroknak felkínált ötezer jegynek bő fele kelt el, azoknak is java részét Erdélyből  rendelték magyar barátokon, rokonokon keresztül, hogy ne kelljen a román szektorban ülniük.
A magyar foci jelenleg a futballhuliganizmusról szól, légyen az hazai bajnoki, vagy válogatott meccs. Az MLSZ hetente ró ki több százezer forintos büntetést klubokra.
Foci meg nincs.
Se a kluboknál, se a válogatottnál. Lehet szidni a románok nacionalizmusát, örüljünk, hogy megúsztuk három simával. A magyar válogatott külföldi légiósai nem többek öntelt figuráknál, láttuk mire képesek. Most ott tartunk, hogy dervispörögnünk kell, ha megverjük 1-0-ra Andorrát. Az összes magyar klubcsapat első körben kiesett a nemzetközi kupákból, a románok, ismerjük már el, ennél jobban szerepeltek, szerepelnek.
A királyi tévében pedig Knézy közvetítése nekem a ’80-as évek román szpíkereit idézi, ahol  a román játékos sosem hibázott. Hányingerem van, amikor Knézynél, ha a válogatott játékos képtelen lekezelni egy paszt, „elpattan a labda”, aztán a magyar nem lassú, csak „a labda hosszú”, a labda mellé megy, a labda mecsúszik, hadd ne soroljam a marhaságokat, amivel ugyebár fényezni kell a tehetetlenséget és a hülyeséget. A fizetésért.
Majd ha a mérce nem Andorra és Málta, majd ha röhögve nyerünk Bukarestben, Belgrádban, Pozsonyban, ha megszorítjuk a franciákat Párizsban, döntetlent zsugázunk a Wembley-ben, egyáltalán, kijutunk már végre egy világversenyre, legalább homokzsáknak, akkor „megpödörhetjük magyar bajszunkat”. Addig meg ne jogvédjünk, ne siránkozzunk a FIFÁ-nál minden tábláért, mert azok se hülyék.
A focit gólokra játszák.
Nagyon tetszett az interneten terjedő fotó, ahol a gyerek kérdi az apját: Apa, mi az a vébé? Nem tudom fiam, mi magyarok vagyunk.
Hozzáteszem: ha a magyar pályákon ismét foci lesz, és nem politika, akkor nem kell az ágy alól szégyenkezve hörbülnünk a sört, amikor a nemzeti tizenegyünk labdarúg.

Irházi János