Az elmúlt három év kormányzati munkája kétséget kizáróan mutatta meg, hogy az erdélyi gazdákat nem képviseli senki. Láthattuk ezt akkor, amikor az Ukrajnából ránk szabadított, kétes minőségű és nyomott áras gabona okozta értékesítési válságban a gazdák magukra maradtak. Ugyanakkor láthatjuk nap, mint nap az uniós vidékfejlesztési támogatások erdélyieket hátrányosan érintő pályázási feltételrendszereinek esetében, akár a fiatal gazdák támogatásáról van szó, vagy az olyan esetekben, mint épp az elmúlt héten, amikor az állattartók megsegítésére kiirt istállótrágya-tárolók esetén rendelkezésre álló (euróban százmilliós nagyságrendű) keret kétharmadát eleve szinte csak a Kárpátokon túli érdekeltek pályázhatták meg. (Lásd a lenti – hitelességében erősen megkérdőjelezhető – térképet, amely azt ammóniaszennyezett területeket tünteti fel, s amelyek között – nyilván szándékos ferdítés következtében – szinte egyáltalán nem találhatók magyarlakta területek, így fosztva meg az ott élőket a pályázás lehetőségétől.)
Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége céljául tűzte ki, hogy a rendelkezésére álló összes eszközzel és erőforrással segítse azokat a gazdaszervezeteket, amelyek szakmai programokkal és hazai, valamint anyaországi partnerek bevonásával segítik a helyi termelők fejlődését és mindennapi boldogulását. Éppen ezért figyeljük elkeseredéssel az erdélyi gazdák nehéz helyzetét. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy egyes politikai szereplőknek, annak ellenére is, hogy választói felhatalmazást, ha úgy tetszik, megbízást kaptak az erdélyi magyar gazdálkodók érdekeinek képviseletére, erről megfeledkezve, csupán a közelgő választások szorításában jut eszükbe vonatkozó feladatuk, és annak teljesítése helyett – a félrevezetés kedvéért szakmai elemeket is tartalmazó – kampányesemények szervezésére pazarolják el az amúgy is szűkösen rendelkezésre álló adólejeket.
Meggyőződésünk, hogy a gazdáknak nem hangzatos politikai szólamokra, hanem aktív támogatásra van szükségük, s nem szolgáltak rá arra, hogy becsületes, kétkezi munkájuk eredményének fényében sütkérezzenek mindazok, akik – döntően kormányzati szereplőkként és a korrupt bukaresti főhatalom részeként – közvetlenül is felelősek a gazdatársadalom kilátástalan helyzetéért.
Az említett kampányesemények jellemző példája az elmúlt hétvégén megszervezett Keresztúri Térségi Gazdanapok, ahol az ügyeletes Hargita megyei „érdekvédelem” fő politikusai úgy gondolták, hogy az anyagi ellehetetlenülés szélén működő székely gazdák számára egyebek mellett vérnyomás- és cukorszintmérésre, kisállat-kiállításara, töklámpásfaragásra és könnyűzenei koncertre van szükségük a boldoguláshoz. Megállapítható: a kifogásolt események elsősorban tehát nem a gazdáknak szólnak, hanem azoknak a választóknak, akikkel el kívánják hitetni, hogy az érdekvédelem az agráriumban is dübörög. S hogy mennyire kilóg a lóláb a székelykeresztúri eset kapcsán is, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a politikai eseménynek helyszínt adó város vezetésének, illetve polgármesterének, Koncz Hunor-Jánosnak a jelenlétére a szervezők nem tartottak igényt, csupán mert azok nem az RMDSZ tagjai.
Meggyőződésünk, hogy az erdélyi magyar gazdák többet érdemelnek annál, semmint olcsó és kicsinyes politikai játszmák és a politikai haszonszerzés céljával szervezett kampányesemények részévé váljanak. Épp ezért azt kérjük RMDSZ tisztségviselőitől, ha segíteni nem tudnak vagy nem akarnak, legalább ne a gazdák terhére kampányoljanak!
Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége (sajtóközlemény)
