Jókat kuncogtam emlékeinken, aztán befutott Gecse barátom. Összeölelkeztünk, ittunk. Ittunk. Megint összeölelkeztünk. Örült, hogy végre saját kecómban vakarhatom alfelemet. Igaz, megszerzéséhez semmi közöm, ezt is apám intézte azzal, hogy meghalt. Én is örültem, mert nem vált el dudlimániás feleségétől. Ittunk. Luxlutzobersturmbannführer kocsmatulajdonos éjfél után kidobott bennünket a műintézetből. Nem azért, mert ordibáltunk, zavartunk, hanem mert nyakunkra tekeredett a záróra.

Hazatámolyogtunk.

Az udvaron Gecse felordított: akkor itt most házmesterként te vagy a góré és az adós nőket megdughatod ingyen? Befogtam a száját, berángattam, legyúrtam a kanapéra aludni.

Az őszben mártózó napfényes hajnali tizenegy óra megtépázta a szőrt a mellkasunkon, kiültünk az ajtó elé kávézni. A lakás a főbejárat baloldalán volt ezért a ki-be zümmögök zöme odaköszönt, amúgy fingjuk se tudta, ki ez a két új faszi a házmesteri lakás ajtajában. No stressz, találgassanak csak, mint élesre töltött puskával a vadász a rezgő bokor előtt.

Oszt majd lesz lakógyűlés, ott aztán kristálytiszta svájci gleccservizet öntök a publikum ráncos pofájába, kerül amibe kerül a távoli országból a fuvar DHL-lel.

A kávét seperc legörgettük, előkaptam a páleszt, amit a nagypiacon kora reggel kaptam a hónom alá áfamentesen.

Gecse erőre kapott a kávétól és a piától, sétálgattunk az udvaron, megcsodáltuk a két épületszárnyat összekötő ablakos tégla-kő hidat, a ház ékességét. Nah, majd kiderítem az első kedvesen biccentő lakótól, ki a franc használja, vannak-e titkos zugok rajta, hány kusza történet repeszti a vakolatát. Elvégre tulajdonosi csicska lettem.

Kint fáztunk, bespuriztunk.

A lakásban központi fűtés, apám a gázkazánt a szellős spájszba szereltette, hisz a szénmonoxid útjai kifürkészhetetlenek. Fűtőképessége viszont lepipálja a frontális ütközést.

Gecse hangulatba perdült, sasolta a gázkazánt és hülyeségeket kérdezett kimenő hőfokról, fogyasztásról, ám a szavak hátvizére figyelve éreztem, mondatai úgy közelítenek egy bizonyos kérdés felé, mint alaszkai medve a Hudsonhoz, amikor a lazacok úsznak felfele.

Ezen a kicsi lyukon ami pislákol, az az őrláng?

Az.

Hmmm. Szerinted mi lesz, ha ebbe a kicsi lyukba egészen közelről belefingunk?

A virtuális kérdőjel lelki fotóját szkennelve azonnal tudtam, hogy a kiút karámjának rácsos kapuja már akkor becsapódott a pofám előtt, amikor még oda se rezzentem. Évtizedek tapasztalata, hogy a Gecse hülyeségei elöli kibúvó megtalálása a pisztolyból kilőtt golyó bezsírozásánál is reménytelenebb.

A reménytelenség utolsó gyufaszálát meggyújtva szóltam, nem kell belefingani. Nekem se, neki se. Ha Gecse ráveti magát egy témára, onnantól a józan, érves lebeszélésre is annyi az esély, mint Júliának leliftezni Rómeóhoz.

Mi van a hűtőben? Semmi. A szekrénypolcon? Marhahúsos sólet, ma vettem bernáthegyi rumos hordójaként az olyan bunkó, nagyvárosba érkező turisták megsegítésére, mint te. Nah, melegítsük, és az eredmény első fuvallatának reményében halasszuk a belefingást reggelig.

Gecse hajnali négykor a pofámba hajította büdös pacskerét üzenve, hogy belei frissen töltve ugornának fejest egy új nap hajnalába. A kazán a spájzban a falon, az őrláng lyuka fülmagasságban. A római légiókat bármikor anyucijuk öléig hazafutásra kényszerítő Gecse már hozta is a létrát a kapualj mellől. Beállította a gázkazán elé, letolta gatyáját és háttal felmászott bőrlyukával a kazán alsó részébe gyárilag bevágott réshez, ahonnan észleltük az őrláng pislákjait.

Ebben a pillanatban Gecse (még) élő sejhaj sejteinek halmaza bepózolt a rideg fém látószögébe.

Türelmesen várakoztunk, hogy a marhúsos sólet fingos előfutára végre a kijárathoz settenkedjék.

És vártunk. Gecse a hasát simogatta, hátha a futárt határozottabb kirohanásra serkenti. A futár véletlenül sem érezte át a helyzet fontosságát. Csesszék meg a sóletjüket, kiabálta. De amikor megjegyeztem, hogy a burkolt antiszemitizmus tuti hátráltatja a célt, Gecse alsó kijáratából, az őrláng apró ablakának közepénél, a boldog felszabadultság feneketlen örömével kivágtatott az előfutár.

A közel méretes lángcsóva úgy szedte le egyetlen pillanat alatt a szőrt Gecse alfeli vágatának közepéről, és a megtermékenyítő rudacska árnyékában meghúzódó két mestergolyóról, hogy arra a legtapasztaltabb decemberi guciböllérek is csettintettek volna.

Még délelőtt hazafutamodott tőlem, és innentől kezdve otthon két hónapon át kenegette bájos felesége kommentjeinek árnyékában az önként vállalt tűzpárbaj harcmezejét.

Irházi János