“A mundér becsülete” címmel jelent meg január 11-én a Nyugati Jelenben az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola magyar tagozatának pedagógusai által aláírt állásfoglalás, miután bemutatásra került Aradon a Szabadság-szobor Egyesület kötete Járható utakon címmel.

Idézünk a pedagógusok állásfoglalásából:

Üröm az örömben a kötet egyik társszerzőjének hozzászólása, melyben azt nehezményezte, hogy ,,az utolsó tanítónő” neve is helyet kapott ebben a munkában. A mundér becsülete szót kér: köztünk a tanító nem utolsó, nélküle hangunk elhalkul, útjaink pedig járhatatlanokká válnak. Bár a tanító nem döngeti a mellét talpig díszmagyarban az ünnepnapokon, jól tudjuk, ő az, aki a szürke hétköznapokon is szolgál. Esőáztatta kedd délelőttönként ápolja anyanyelvünk, meghökkentő tény ugyan, de még mindig hisz abban, hogy a „nyelvében él a nemzet”. Gyermekeket toboroz a magyar iskolába, ahol magyar betűt tanít. Zenei anyanyelvünk többnyire az ő szájából csendül fel először. A tanító saját nagyszerűségének fitogtatása nélkül is teszi a dolgát, ez a hivatása.  Szórványvidéki tanítónak lenni pedig, nemzetmentő feladat. Aki manapság ezt vállalja, és nem futamodik meg, az előtt „uraim, le az összes kalapokkal!” 

A nyilvánosság előtt elhangzott szavak nem csupán hangsorok, hanem tett értékűek, a szónok a közösség értékrendjét formálja. Nagy felelősség ez, bár ennek súlyát nem mindenki érzi. Beszélni mindannyian megtanulunk, az ékesszólás viszont nehezített pálya, nem elég a rendszeres gyakorlás, a nyilvános beszédnek van néhány nyelvi és viselkedési kritériuma. A jó modor formaságai olyan alapszabályokra épülnek, mint a tapintat, előzékenység, szerénység, mértéktartás – megszívlelendő azok számára, akik szeretik hallatni a hangjuk.

Mivel a fenti sorok alapján nem volt egyértelmű, hogy pontosan ki, milyen nyilatkozat verte ki a biztosítékot a pedagógusoknál, szerencsére Nagy István pontosított, hogy Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke volt a címzett. Nagy István ezt írta az állásfoglalásra a Nyugati Jelen honlapján:

Íme az inkriminált szókapcsolatot tartalmazó részlet Fekete Károly 4 perc 23 másodperces hozzászólásából:

“Nekem azt mondták, hogy 15.000 karakter. És ha az időpontot nem is tartottam olyan rendesen be, de a 15.000 karaktert igen. Így nekem jutott három darab oldal, ami 0,8%-a ennek a könyvnek, de hogyha Matekovits fel tudta sorolni annak a méltán nagy tekintélyű EMKE-nek azt a nyolc füzetét, én ugyan hol soroltam volna fel a Kölcseynek az ötven kötetét? …felsorolták az utolsó tanítónénit is, dicsőség nekik, hiszen bennünket neveltek fel, én azt a 36, 17 év alatt kiadott Kölcsey-díjat sem tudtam felsorolni, mert volt három oldalam.”

Fotó: Fekete Károly (archív)