Rendelői munkám során gyakran tapasztalom, hogy a női vagy férfi szerepek gyakorlásához, a párkapcsolatok kiegyensúlyozott működéséhez mennyire fontos az anyától, illetve apától átvett nemi szerepek integrálása. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nőként ugyanúgy viselkedem, mint az anyám, vagy férfiként mint az apám, hanem inkább azt, hogy tudatosítom magamban, miként befolyásolják a családon belül látott viselkedési sémák a saját döntéseimet, választásaimat és az ellenkező nemhez való viszonyomat. Ne lepődjünk meg azon, ha mondjuk a rendszeresen ismételt anyai üzenet az volt , hogy Minden férfi disznó!, a nő párkapcsolatait a férfiakkal szembeni előítélet és öntudatlan ellenszenv határozza meg és nagy valószínűséggel futtatja majd zátonyra azokat. Ugyanígy a férfiak esetében, ha például egy nagyon kompetitív, sikerorientált apa üzenete az, hogy az élet egy folytonos verseny, amelyben minden meccset meg kell nyerni és nem számít, hogy mit érzünk közben, elfáradunk-e vagy már rég meguntuk az egészet, a továbbadott apakép és férfi minta nagy valószínűséggel arra késztetheti a fiát, hogy párkapcsolataiból minél inkább kiszorítsa az érzelmeket és meneküljön minden olyan helyzetből, amelyekben szembesülnie kellene saját belső világával. A két említett, némiképp sarkított példa szerepe az, hogy arra ösztönözzön bennünket, igenis vegyük górcső alá saját viselkedési mintánkat és vizsgáljuk meg, milyen mértékben vagyunk anyánk vagy apánk a párkapcsolatainkban. Nézzük meg, hogy alapjáraton mit is gondolunk a másik nemről, mit érzünk iránta, zsigeri vonzalmat vagy inkább elutasítást, kíváncsian, őszinte érdeklődéssel viszonyulunk-e hozzá vagy inkább előítélettel, elvárásokkal. A szülői mintát akár indigópapír-szerűen követve, akár homlokegyenest elutasítva próbálunk nőkét vagy férfiként boldogulni, fontos tudni, hogy az iránytűt rendszerint a szülői viselkedés állítja be. Bármelyik úton indulunk el, számolnunk kell azzal, hogy párkapcsolatainkban az otthon látott és átélt konfliktushelyzetek jelennek meg, hiszen ezeket ismerjük a legjobban, ezek biztosítják számunkra az otthonosság érzését és emiatt igyekszünk minél pontosabban megteremteni őket a saját életünkben is. Hogy mi lehet a kiút ebből az ördögi körből? Az, ha kérdéseket teszünk föl magunknak és, ha még van rá lehetőségünk, a szüleinknek is, és a miértekre kapott válaszok alapján lépésről-lépésre tudatosítjuk magunkban mit miért teszünk és mindaz, milyen következményekkel jár.
