Regnálásának negyedik évadkezdetén ritka jó ötlet pattant ki polgi fejéből: mintha Héphaisztosz csapott volna fejére (anno Zeusz volt a szenvedő fél), és pattant ki Pallasz Athéné helyett az ötlet, hogy a másfél évtizede parlagon heverő, egykori Vörös Trikó gyár helyén park létesüljön. A témát Gheorghe Falcă a Sabin Drăgoi Iskolában tanévkezdéskor sütötte el: a lényeg, hogy Arad megvásárolná a város egyik szégyenének számító belvárosi telket, ahol anno a Vörös Trikó működött, és a ligeti tó helyett itt állítanák fel az Egyesülés emlékművét. Ugyanakkor a terület egy részét megkapná a Sabin Drăgoi, a többit pedig parkosítanák, kiterjesztendő a Ligetet.
Hál’istennek a román civil szféra méltatlannak találja a hínáros tavat arra, hogy az eredeti tervek alapján ennek közepére biggyesszék az emlékművet. Amelyet a pályázatot elnyerő Florin Codre Kínában faragtatott ki, vélhetően néhány tál rizsért cserébe. A hazahozatal körüli kabaréról már korábban beszámoltunk.
Codre Egyesülési Emlékműve egy semmitmondó “végtelenségi oszlop”, sokat tuti nem gondolkodott rajta.
Ha sikerül a dolgot keresztülverekedni az emlékművet finanszírozó kulturális minisztériumon is, akkor Arad, ha színvonalas köztéri szoborral nem is, de egy bővített parkkal, rendezett telekkel gazdagszik. Zárójel: nem nekünk, magyaroknak szánalmas, hogy a románok közel 100 év közigazgatás alatt képtelenek voltak művészeti értékben a Szabadság-szobrunkkal legalább egyenértékű köztéri emlékművet állítani az évfordulójukra.
(irházi)
