„Mindenki álljon sorba. Aki nincs a listán, nem mehet be a várba. Mindenki vegye elő személyi igazolványát. Külföldi állampolgár, ha van, nem jöhet be. Fényképezni csak ott lehet, ahol mondom. Most gyülekezünk, aztán indulunk, elmondom a tudnivalókat. A főtérre vezető sétánynak csak a bal oldali részét szabad fotózni.”
Néhány kicsemegézett utasítás a mai várlátogatásról, amelynek haszonélvezői temesvári építészhallgatók, építészek Aradról, Temesvárról, az Aradi Polgármesteri Hivatal építészeti osztályának tagjai (köztük a főépítész), aradi civil szervezetek képviselői – pl. a Pro Urbe – a kulturális tárca és az épített örökség bukaresti intézményének tagjai stb. kellett végighallgassanak.
Pedig csak az aradi várban voltunk, amely nem a hightech katonai felszereltségéről híres, és ha a külföldi kémek akarják, egyetlen műhold-fotóról megállapítják, hány darab hús volt a partancsnok aznapi paszúlylevesében. De ez másik kérdés.
A kezdeti parancszuhatagot csak fokozta, hogy az említett fővárosi intézmény nevében dirigáló hölgyemény, szerepét bedöngölve, túlharsogta az amúgy kedves, joviális egyenruhás házigazdákat, akik tényleg igyekeztek mosolyogva mindenki kedvébe járni. Persze, csupán a lehetőségek szintjén, hisz a szabályokat sajnos nem az aradi zászlóalj parancsnoka szabja meg.
Aki – név szerint Claudiu Topor vezérőrnagy, a 191-es Dinicu Golescu Zászlóalj, valamint a Román-Magyar Közös Zászlóalj parancsnoka – egyébként megértő és rendkívül barátságos házigazdaként kísérte a csoportot, kávéval, ásványvízzel fogadva őket. De a többi kísérőre sem lehetett panasz, megtették, amit lehetett, válaszoltak a kérdésekre, miközben érezhetően a csoportot egy porcikájuk sem kívánta.
S természetesen, közben külön „várfotós” örökített meg minden lépést, arcot.
A csoport a várlátogatást követően egy nyilvános közvitában vett részt a Városháza dísztermében, amelynek fő témája az aradi vár majdani hasznosítása, felújítása. Elsősorban építész szemmel.
Persze, pompasztikus beszédeket tartani, ezekhez hozzászólni, látogatni, vitatkozni, megoldásokat kínálni, keresni szükséges és kötelező. Politikusokkal, szakemberekkel. Ám ettől még bármikor ránk omlik a vár legértékesebb műemlék épülete, a ferences rendi templom. Amelyet, életveszélyre hivatkozva, még megközelíteni sem engedtek ma délben a házigazdák.
A jövőre tekintve egyetlen hihető konkrétum sem hangzott el, minden szó elporladt a tervek és ígéretek mezején.
(irházi)
Vezető fotón: a csoport egy része a parancsnok szavait hallgatja
Claudiu Topor parancsnok
A vártemplom
Életkép a várból
Házimúzeum (részlet)
Házimúzeum (részlet)
