Emlékezetes és színes személyisége volt Aradnak Faludi Károly (nevét ő maga is hol „i”-vel, hol „y”-nal írta) színész-aviatikus. A most induló Levéltári lapozó sorozatunkban elsőként az ő életéből közlünk, a teljesség igénye nélkül, szemelvényeket, eredeti, eddig nem közölt dokumentumokat, fotókat, írásokat. Fennmaradt, önéletrajzi füzeteiben színészi pályájáról ír, ezeket több alkalommal is felolvasta, ha meghívták egy-egy előadásra.
Irházi János
***
„Meghívást kaptam az aradi Mureşel magyar iskolába, a Vörös Kereszt vezetőségétől, hogy a színészeti életrajzomból olvassak fel néhány eseményt. (1964. január 24.)
Kedves Elvtársak! Először is köszönettel veszem e szíves meghívást, hogy én, mint 93 éves színész mondjak valamit az életemről és a színi pályám történetéből. (…)
Én, Faludi Károly Aradon születtem 1872. február 11-én, Demeter utca 49. szám. Három középiskolai osztály után bádogos inas lettem, később felszabadultam a jó hangom miatt, tagja lettem az aradi Iparos Önképző Egylet dalárdájának. Egy nagy ünnepély alkalmával felfigyeltek a hangomra és ajánlották, hogy legyek színész. Tetszett az ajánlat, 1891-ben felmentem Pestre a bátyámhoz, de elkéstem a felvételről.
Mi hárman elindultunk csavarogni a Ligetbe, ott lefeküdtünk a fűre és czukrot nyalogattunk. Általános tárgyalás. Egyszer felnézek, olvasom: Hököm színház. Menjünk be! Igen, de ki fog beszélni? Én vállaltam. Beléptünk a kapun, és akkor a színház ajtaján jött ki egy magas úr. Ránk kiált. Mit akartok itt? Mondom, színészek akarunk lenni. Mind a hárman? Igen. Na, gyertek be. Bementünk. A karmester Rohrbacher, német, nagyon törte a magyart, a zongoránál ült. Énekeljünk. Először a bátyám, aztán a barátja, majd én. Mondom, hogy én a Madarász darabból szeretnék énekelni azt, hogy Nagyapám még ifjú volt, stb. Ének után a hosszú úr félrehívott és kérdi, mondja, hajlandó arra, hogy a bátyja nélkül szerződjön? Arra gondoltam, csak bent legyek, majd behozom én Rudolfot. Igen, válaszoltam. Akkor holnap jöjjön próbára. Keressen egy népdalt, azt próbáljuk holnap, és ha a közönségnek tetszik, akkor szerződjük.(…)
A karmester a vállamra ütött. Brávó, brávó! Én lesújtva mentem ki a színházból az udvarra. De ott várt a főrendező. Na, fiam, jöjjön be az irodámba. Bementünk. Leültetett. Azt mondja, hallja, nem is tudtam, hogy maga ilyen jó komikus. Én csak néztem és hallgattam. Mennyi fizetést kér?” (…)
Mentem faluról falura. Több esetben gyalog, mint vonaton, esőben, hóban. Ez a vándorlás sok évig tartott. De én szívesen tetem, mert szerettem a színészi életet. Később elszerződtem nagyobb társulatokhoz, ahol nagy művészekkel találkoztam. Balatonfüreden játszottam Blaha Lujzával és Jászai Marival. Siófokon Nagy Bellával. Itt egy érdekes esetet említek meg. Épp próbára mentem. A nyári színház előtt a társulat közepén ült Nagy Bella. Mint illik, a vendégnek kijár a kézcsók. Én odamentem és megtettem. Bemutatkoztam. Faludi vagyok. A mellette álló férfi a kezét nyújtotta. Jókai vagyok. (…)
1919. március 24. Az Aradi Munkástanács határozata. Minden 18-42 éves férfi becsületbeli kötelességévé tétetik, hogy 25-én délután 6 óráig Aradról Kétgyháza-Csaba felé induljon el. Ott felszerelik és beosztják a megfelelő szovjet csapatokhoz. Eltökélt szándékom volt a Munkástanács határozatát végrehajtani, dacára, hogy az eső egész nap zuhogott. De én a Munkástanács elnökétől kaptam egy írást, aminek értelmében nekem Aradon kellett maradnom a kulturális szolgálat teljesítése végett. Mint színész maradtam Aradon.(…)
1925. évben Aradon valóságos vándorlás volt, jöttek és mentek a magyar színtársulatok. Én gondoltam egyet és bábszínházat készítettem. Illetve egy tervet, ezt bemutattam Wollmann fogtechnikusnak. Nagyon tetszett neki. Felszólított, hogy hagyjam ott egyelőre a sok vándor társulatot. Otthagytam, gondolva, hogy ez is színház. Annyi előleget kaptam, hogy mindenre tellett. (…) Minden ment gyönyörűen. Betanulás, plakátok, hirdetés, az aradi kirakatokban megjelentek a babák egy-egy jelenetből. Az aradi szülők lázasan várták a megnyitást. Cím: Eldorádó. A volt nyári színház zsúfolásig megtelt a sok ragyogó arcú, zsivalygó gyerekkel és szüleikkel.”
Élete aztán az 1900-as esztendőkben fordulópontot vett, mert eltökélte, hogy repülni fog saját építésű gépével. Gépével felszállt, többek között Pécsett, Nagykanizsán, Újvidéken, s természetesen Aradon is (1910), ám itt szerencsétlenül landolt és lábát törte. De kedvét nem.
Faludi a gépével, a helyszín ismeretlen, nem tüntették fel a fotón:
Faludi hangárja Aradon:
Az aradi műhely:
Nagykanizsa 1910:
A repülőgép megépítése azonban sok pénzbe került, s a szükséges összeg előteremtésére szerződést kötött özv. Harzlich Györgynével, aki ötezer koronával támogatta, de nem akármilyen feltételek mellett, mert mint az alábbi dokumentumból kiderült, Faludi részletekben, a bemutatókon begyűlt pénzből kellett törlesszen.
A szerződés első oldala:
„Faludy Károly úr a kapott összeget a bemutatott repülőgép találmányának előállítására fordíthatja (kizárólag a felszerelésre) kötelezve magát a repülőgépet teljes egészében előállítani, motorral, kerekekkel, légcsavarral felszerelni, szóval röpképessé tenni. A fentjelzett összeget özv.Harzlich Györgyné úrasszonynak csak a találmány értékesítéséből befolyó jövedelemből van joga követelni olyformán, hogy minden jövedelemből 1/3 rész kifizetendő mindaddig, amíg az 5000 korona ki nincs egyenlítve.”
Faludi édesanyja 1916. március 1-jén halt meg Nagyváradon. “A pénzhiány, a nagy távolság, de főképpen a későn érkezett tudósítás miatt nem mehettem el a temetésre” – vallja önéletrajzában.
További dokumentumok:
Faludi Károly 1973-ban:
