Március 15. alkalmából az aradi RMDSZ által szervezett ünnepi megemlékezés 17.00 órakor vette kezdetét a Szabadság-szobrunknál. Elsőként Gheorghe Falcă polgármester lépett a mikrofonfoz, majd Viorica Dăncilă román kormányfő üzenetét Damian Vasilică alprefektus, Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét pedig Korsós Tamás konzul olvasta fel.
Faragó Péter parlamenti képviselő, az RMDSZ Arad Megyei Szervezete elnökének ünnepi beszédét követően koszorúzás zárta a programot a Szabadság-szobornál.
Este a Kormorán együttes koncertjére került sor a nagyszínházban.
Faragó Péter beszéde:
Tisztelt ünneplők!
Szabadságszerető aradiak!
Amikor az elmúlt napokban azon tűnődtem, milyen gondolatokat is osszak meg ma önökkel, számtalan idézet a történelemkönyvekből, számtalan ünnepi szavalat keringett bennem, de ilyenkor szinte lehetetlenség választani. Hisz 1848. március 15-éről, a magyar történelem talán legbátrabb napjáról megszámlálhatatlan nemes és veretes jelző, magasröptű vagy éppen mélyenszántó eszmefuttatás született az eltelt 170 esztendő alatt. És nem született 1848-ról egyetlen olyan vers, novella, regény, színdarab sem, amelyiknek középpontjába a szerzők ne a szabadságot állították volna.
Azt a szabadságot, ami akkor a Pilvaxból elinduló Petőfiék számára egyetlen dolgot jelentett: megszabadulni a Habsburgok elnyomásától. Megszabadítani a magyarságot a rablánctól, kivívni a lehetőséget, hogy a magyarság önállóan, függetlenül dönthessen a sorsáról, a maga szándéka szerint építhesse a jövőjét.
A forradalmat leverték, vesztettünk.
De talpra álltunk!
Következett Trianon. Vesztettünk, de talpra álltunk! Akárcsak a II. Világháborút követően, vagy 1956-ban, de újra és újra talpra álltunk!
Ezeréves történelmünkben sajnos többször vesztettünk, mint győztünk. A kommunizmust is túléltük. Itt vagyunk, a magyarság dolgozik, építkezik. Hat, alkot, gyarapít ma is, úgy az anyaországban, mind a leszakított országrészekben.
Tisztelt egybegyűltek,
ne feledjük azt, hogy a nevezetes 12 pont, amelyet 170 évvel ezelőtt petőfiék megfogalmaztak, nem az első ponttal kezdődik, hanem afféle nulladik pontként a következő címmel: „Legyen béke, szabadság, egyetértés”.
Kedves ünneplő magyar közösség,
ne feledjük azt sem, hogy aki magyarnak született, az csak magyarként lehet szabad. Csakhogy magyarként nem elég a szabadságot akarni. A békét, egyetértést akarni is kötelességünk. A békét és egyetértést másokkal, de legalább annyira a békét, egyetértést magyar és magyar között!
Annyiszor legyőztek bennünket, amikor még csak álmodozni is csak titokban mertünk a teljes szabadságról, de mégis, minden egyes alkalommal talpra álltunk. Akkor pont most ne éljünk a lehetőségekkel, amelyeket kiharcoltunk magunknak?
Kötelességünk megmutatni, hogy képesek vagyunk élni a szabadságunkkal, kötelesek vagyunk mindenkinek példát mutatni a szülőföld szeretetéről. Kötelességünk hinni, tudni, hirdetni a világnak azt, hogy MI itthon vagyunk.
S aki otthon van, az házigazdaként él, dolgozik magáért, családjáért, közösségéért.
Szükségünk lesz az elkövetkező ezer esztendőben is összefogásra, egységre, hogy megmutathassuk alkotó erőnket. Bármilyen széthúzás, magyar-magyar elleni acsarkodás csak bennünket gyengít, hisz nagyon sokan alig várják, hogy magyar közösségünk darabokra hulljék, hogy szétseperhessék a szilánkjainkat, és elmondhassák: mi, a magyarok itt sem voltunk!
Kedves ünneplő aradiak,
arra kérem önöket, hogy a magyar szabadság eszméjével a lelkükben bátran, határozottan álljanak közös ügyeink mögé. Kizárólag akkor érhetünk el eredményeket, ha összefogunk, dolgozunk, és nem utolsó sorban hiszünk magunkban.
Biztosan tudom, hogy bennünk, magyarokban lakozik annyi tudás, alkotókészség és energia, hogy ezer esztendő múlva is emelt fővel, büszkén, szabad magyarként élhessünk majd ezen a vidéken.
Isten minket úgy segéljen!
Fotók: Pálfi Kinga
