Aradi nők egymás közt, mindenkiért

Aradi nők egymás közt, mindenkiért

Izgalmas témákat fűzött egy csokorba az Aradi RMDSZ Nőszervezete és a tornyai ProPirKult Egyesület a Barátnők közt az aradi női kávéházban címet viselő pályázat rendezvénysorozatába. A családon belüli erőszakról, sikeres nőkről, a tapasztalatokról Gali Izabella pályázati felelőssel, Tripon Ildikó nőszervezeti elnökkel, Tóth Piroskával, a társszervező egyesület elnökével, Bognár Erzsébet pályázati konzultánssal, Bíró Emese szervezővel beszélgettünk.

A nők bántalmazása kényes és ritka társasági téma, önök mégis a kiteregetésére vállalkoztak a rendezvénysorozat első napján.

Gali Izabella: Kétségtelenül, szőnyeg alá sepert témának számít, a nők sem igazán vállalják, félnek. A bántalmazás nem csupán fizikai, hanem verbális vagy szexuális bántalmazás is lehet. Fájdalmas dolog, és valójában nem szívesen hallgatják meg az emberek. Van olyan nő, aki beismeri, hogy bántalmazza a férje, ám a következő kérdés, hogy jó, elmondtam, de akkor én mit csináljak? A kiút szövevényes, ugyanakkor a problémamegoldás akadálya lehet, ha a bántalmazott nő később meggondolja magát, és visszavonja a feljelentést. A statisztika, ami elhangzott elképesztő: 30 másodpercenként megvernek egy nőt, és kevesen jutnak el a feljelentésig. Ezért is akarja most az RMDSZ módosítani a törvényt.

Bíró Emese: A módosítás egyik lényege, hogy te is tehetsz feljelentést, ha tudod, hogy a szomszédasszonyt bántalmazzák, ugyanakkor ne kelljen x napot eltöltenie a nőnek a kórházban, szóval egyszerűsödjék a procedúra.
Gondolom sok oka, van, hogy nem tesz feljelentést, vagy visszavonja. Az első gondolat mindig a szégyen, mit mondanak rólam a többiek? Persze, a férfi a bűnös, de a nő is hibásnak érzi magát, szégyeli az egészet. És akkor számolni kell a retorziótól való félelemmel. Úgy vélem, ezekről a dolgokról sokat kell beszélni, ezért is értékelem pozitívan a három találkozót. Mert egyszer mégis el kell indulni. Sok nő észre sem veszi az ellene folyó erőszakot, mondván, egy pofon, nem pofon. De nem igaz, egyetlen pofon sem kell elcsattanjon. Öröm volt látni, hogy az első előadássorozatot félszáz nő hallgatta végig, csakhogy ezek a dolgok nem fognak egyik napról a másikra megváltozni.

Tripon Ildikó: A lelki bántalmak mélyek, a legnehezebben kikezelhetőek: a zsarolás, a megalázás, a napi szóbeli erőszak. Előadás után azonban elindultak a beszélgetések, kibeszélések, volt, aki bevallotta, vele is előfordult. Az biztos, hogy az ott hallottakat, tovább adják. A barátnők közt az aradi női kávéházban lényege és üzenete, hogy a nők beszélgessenek ezekről a problémákról.

– Osztható az erőszak társadalmi rétegekre?

Tripon I.: Az erőszak sokrétű, és nem csupán családon belüli. Lehet főnök-női beosztott között a munkahelyen, a fizetéssel is megmegzsarolható a női alkalmazott, ez is az erőszak egyik formája.
Bognár E.: Országos szinten készült egy felmérés, amit még nem dolgoztunk fel, hogy melyek azok a családok, amelyek ezt felvállalják. Szerintem a családon belüli erőszak nem kimondottan a szociálisan hátrányosokra vonatkozik. Persze, a széles közvélemény úgy gondolja, hogy elsősorban rájuk vonatkozik, mert ezekben a családokban nagyobb a nők tűrőképessége.

– Vagyis nem igaz, hogy, lesarkítva a kérdést, több kőműves veri a feleségét mint egyetemi tanár?
Bognár E.: Merjük remélni, hogy nem, de biztosan nem állíthatom. A legfontosabb, lépés a nők öntudatra nevelése.
Gali I.: Ugyanakkor óvni kellene a gyermekeket, akik ezt látják otthon. Főleg a fiú szerepe érdekes, aki ebben a környezetben nő fel, hisz felnőttként úgy gondolja majd, egy-két pofon nem probléma.
Bíró E.: És a lány is akkor ugyanezt látja modellnek: ha anya tűri, később nekem is tűrnöm kell. Tény, remek előadások voltak, mindenki csendben, érdeklődéssel hallgatta, ráadásul az első napi előadások remekül jól összefonódtak.
Tóth Piroska.: Egyetértek, valóban fontos, hogyan vonjuk be a fiatalokat ezekbe a programokba, előadásokba, mert a házasulandó lányoknak tudniuk kell, miként viselkedjenek, hogyan fogadják el a másik felet, miként éljenek harmonikusan. Erre fel kell készíteni őket, mert nem arra van szükség a családban, amit a tévében látnak. Találja meg mindenki a barátnőt, aki előtt megnyílik, tudnak tanácsot adni.

A vagyoni különbség számít a családon belüli erőszak kialakulásánál?
Gali I.: Számtalan probléma ebből ered.
Bíró E.: Ugyanakkor kérdés, vállalja-e a nő, hogy kivonuljon az anyagi biztonságból. Szerintem nem történik több erőszak olyan családban, ahol a nő gyengébb anyagi helyzetben van. Tudok konkrét helyzetet, ahol a nő viszi a több pénzt, neveli a gyereket, de a férfi terrorizálja. Tény, könnyebben ki tud lépni ilyen helyzetből. Viszont probléma, hogy ott vannak a gyerekek, mi lesz velük?

A második rendezvény a sikeres nőkről szólt, és Tornyán, a ProPirKult tájházában beszélgettek.

Tóth P.: Remek találkozó volt, ami külön tetszett, hogy a nők nem csak azon a pályán akarnak tenni valamit amelyen sikeresek, hanem máshol is. Mindenki bekapcsolódott a szervezésbe, lángossütésbe, mintha egy nagy család lett volna az udvarban. Mindenképpen folytatni kell ezt a kezdeményezést, mert csak így közeledhetünk egymáshoz, ismerkedhetünk.
Gali I.: Az életet érteni, élni kell, nem tudni. Hát ilyenek voltunk ott Tornyán.

– Árulják már el, miért kellett ezt Tornyára vinni, belterjessé tenni egy remek témát, hisz Aradon sokan beültek volna a rendezvényre?

Gali I.: Mert a jó téma jó környezetet kíván. Egész másképp állsz hozzá, ha kint vagy, zöldben, a gyerekek ott vannak körülötted.
Bíró E.: Amennyiben mások is jelen vannak, a résztvevők nem nyílnak meg ennyire, így viszont rendkívül barátságos hangulat alakult ki. Fontos elmondani, hogy aki ott volt, mind sikeres, senkit nem emeltünk ki. Mert az is sikerélmény, ha valaki gyereket nevel.
Bognár E.: Mivel a pályázat egyik benyújtója a ProPirKult volt, természetesen, hogy az egyik rendezvényt náluk tartottuk. Náluk pedig helye volt játszóháznak, foglalkozásnak, így gondolták a szervezők.

– Minden sikeres férfi mögött ott egy sikeres nő. Ez fordítva is igaz?

Bognár E.: A sikernek kerestük a receptjét, de nem találtuk meg, akárhányan is voltunk. Attól függ, ki miként értelmezi a sikert, mi a siker titka, kulcsa. Sok ilyen témát boncolgattunk. A siker lehet, hogy mindennapos szokássá válik, úgy éled meg, hogy minden, amit ma tettél, sikeres volt, és hogy megkaptad a családod támogatását, vagy sem, az is szokássá válik. De garantáltabb, ha valaki áll mögötted.
Gali I.: Nem az volt a cél, hogy kizárólag néhány sikeres nőt hívjunk meg, hanem az, hogy bebizonyítsuk minden nőnek, a maga terén, a maga világában ő igenis sikeres, érezze annak magát. Önbizalmat akartunk adni a hölgyeknek. Próbáltuk a természetesség felé tolni az eseményt, egyszerűen csak beszélgetni.
Bíró E.: Ne feledjük, van, aki nem szeret kiállni, elmondani, hogy tessék, ezt csináltam. De megismertük egymást mélyebben, amire sajnos nincs idő a rohanó világban.

Úgy lehet sikeres egy nő, hogy a férjének ugyanaz a szakmája?

Bognár E.: Voltak ilyenek, de nem kérdeztünk rá. Biztos vannak ilyen házaspárok, például, pedagógus házaspár esetén, amikor az egyik táborba megy a diákokkal, a másik otthon marad.
Tóth P.: Hányszor előfordul egy családban, hogy a nőnek kiszállásra kell mennie, a férje marad otthon a gyerekkel, ez is nagy segítség, hisz a férfi a maga munkája mellett elvégzi.

– A három program után mit szűrtek le Önök, szervezők?

Gali I.: A harmadik előadásra a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében került sor és természetesen itt is a család, a nő, és a hit volt a fő téma. A két előadó Baracsiné Dávid Zsuzsanna, az Arad Belváros Egyházközség lelkipásztora és Rudolf Anna gyógypedagógus, iskolapszichológus volt. Szerencsésen kapcsolódott a két előadás nemzeti ünnepünkhöz, nagy érdeklődéssel hallgatta mindenki.
Azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetés, a dialógus, rettentően hiányzik a nőknek. Meglepődtünk, hogy azonnal igent mondtak a meghívásokra, sok új arc jött el, volt, aki megkérdezte, segíthet-e valamiben? Az biztos, hogy mindenki várja a folytatást.
Tripon I.: Rohanó világunkban nem érünk rá beszélgetni, találkozni, szükség van egy jó társaságra, és akkor egy jó kávé mellett remekül lehet beszélgetni. Szeretnénk folytatni, éreztük, hogy szívesen jönnek.
Bognár E.: Most folyik a pályázat kiértékelése, szakmailag is ott kell legyünk a topon, fontos elem most az eredmények lekommunikálása, a másik, hogy gondolkodnunk kell, miként lehet ezt fenntartani. Nem a pályázati pénz volt a legfontosabb, hanem a lelkesedés, ami körülvette a rendezvénysorozatot. Kialakult valami bennsőséges, hisz az előadások után rendre tovább beszéltél a témáról egy-két társsal. Biztos lesz folytatás, ennek formáján még dolgozunk.

(irházi)

Fotó:Bíró Emese, Tóth Piroska, Bognár Erzsébet, Tripon Ildikó, Gali Izabella

Categories: Életstílus, Slider