– Országos beszédtéma lett, keményen kitámadták az RMDSZ-t, amiért korábban nem tapasztalt kemény, Bukarest-elleni óriásplakátokkal kezdte a kampányt.
– Amikor október vége fele az RMDSZ amolyan előválasztási barométerként a decentralizációt, a Bukaresttől való függőség leépítését követelte utcai plakátokon, belefagyott a lélegzet a fővárosi román politikusokba. Megmentjük Kolozsvárt, Nagyváradot Bukaresttől, Az adóink Erdélyt gazdagítsák, ne a fővárost – üzentük.
Igen, az aradiak adója Aradot és a megyét gazdagítsa, ne a fővárost, amelyik amúgy is megáll a lábán. Igaz, ha csupán azt költenék el, amit megkeresnek, akkor ma több tízezer bukaresti lakásban dideregnének, a metrószerelvények pedig félóránként közlekednének. Szomorú, hogy a közel 100 év román közigazgatási rendszernek köszönhetően műemlék épületeink szó szerint ránk omlanak, egy évszázad alatt egyetlen történelmi kastélyunkat, várunkat nem restaurálták, utakról, vasútról már nem is beszélve.
– Ennyire fontos a decentralizáció?
– Igen, mert jelenleg az RMDSZ az egyetlen politikai erő Romániában, amelyik igazi decentralizációt, helyi közigazgatási autonómiát követel. Ebben a kérdésben sajnos egyetlen, magát amúgy az európai értékek elkötelezett hívének valló román párt sem áll ki mellettünk, sőt, azonnal szeparatizmust kiáltanak. Az elmúlt negyed évszázadban voltunk kormányon, voltunk ellenzékben, de egyik esetben sem számított sétagaloppnak az RMDSZ és a romániai magyarság élete. Energiánkat, munkabírásunkat rendre felemésztette a Bukarestben meggyökeresedett fanariotizmus elleni szélmalomharc. De tudtuk, mit vállalunk, tudtuk, hogy akár a legapróbb ügyet is csak tucatnyi kopogtatás után intézhetünk el a magyarságnak.
Arad megye magyar polgármesterei, alpolgármesterei, tanácsosai a megmondhatói, hogy akármennyire is központosított a román hatalom, akármennyire is bizsereg a tenyerünk a kialakított rendszer ellen, egyelőre nincs alternatíva. Amikor 2008-2012 között parlamenti képviselő voltam, RMDSZ-es kollégáimmal együtt, nekem is bizsergett a tenyerem a megkövesedett rendszer ellen. De visszafojtottam a mérgemet, feltűztem az álmosolyt és végiglobbiztam a minisztériumokat, az illetékeseket, hogy rákerüljön végre a pecsét az aktára. Aminek eredményeként, például, hosszabb lesz az aszfaltozott járda Ágyán, Simonyifalván vagy Majláthfalván, elnézést, hogy nem soroltam fel minden magyarlakta települést, minden ügyet, beruházást, kérvényt, amit el kellett intézni.
– Ha ismét bejut a parlamentbe, milyen konkrét célokkal kezdi mandátumát?
– Szerencsére az RMDSZ parlamenti képviselőinek bukaresti munkája nem csupán az említett láthatatlan, apró ügyekben merül ki. Az eddigieknél még keményebb és céltudatosabb magyarságpolitikára készülünk. Tervem, tervünk, hogy véget vetünk a román pártokkal folytatott zsákutcás tárgyalásoknak, egyeztetéseknek. Nekünk már nem óhajaink, hanem követeléseink lesznek. Olyanok, amelyek az Európai Unió országaiban természetesek, itt viszont hallani sem akarnak róla a román pártok.
Románia 100 éves születésnapján semmi mást nem kérünk, csak azt, amit annak idején Gyulafehérváron megígértek nekünk. Új etnikumközi szerződést ajánlunk, amely tartósan biztosítani fogja, hogy büszke magyarként élhessünk szülőföldünkön. Hisz mi magyarok Arad megyében és egész Erdélyben őslakosok vagyunk, nem pedig betelepítettek, akik csupán felélik és elpusztítják mások megvalósításait.
Azt szeretném elérni, hogy Arad megyében és a szórványban működjék végre a kulturális autonómia s ennek köszönhetően mentesüljünk a vállalhatatlan kompromisszumok megkötésétől a helyi tanácsokban, vagy a megyénél. Az Arad megyei magyarok is adóznak a költségvetésnek, így jogot formálhatunk arra, hogy ebből a nem kevés összegből tisztességes szeletet visszacsorgassanak számukra.
– Mennyire húzta vissza a megyét, hogy 2012-2016 között, a rendszerváltás után először parlamenti képviselet nélkül maradt?
– Ennek sebeit nincs szándékomban feltépni most, a lényeg, hogy áldozatul estünk a kevés voksnak, és a kusza választási rendszernek. Higgyék el, ezt a négy esztendőt meg is érezték a megye magyar települései, erről az önkormányzati választottaink tudnának sokat mesélni.
Tény, Arad megye nem engedheti meg magának, hogy újabb négy esztendőt parlamenti képviselet nélkül vészeljen át. Bízom benne, hogy a megye magyarsága van annyira erős és felelős, hogy december 11-én elmegy szavazni az RMDSZ jelöltjeire. Bízom, benne, hogy akik olvassák ezeket a sorokat, elviszik az üzenetet, a családba, a szomszédokkal, barátokkal, ismerősökkel folytatott beszélgetés során felhívják a figyelmet a december 11-i parlamenti választások fontosságára.
Mert annyian vagyunk, ahányan magyarként élünk, ahányan elmegyünk szavazni az RMDSZ-re.
(Megjelent a Pécskai Élet 2016/16. számában)
Comandat de UDMR. Editat de Asociaţia Qult-Ar. Cod: 13160001
