A mondás másik fele, miszerint a kishal is bekaphatja a nagyhalét, ezúttal Aradon nem alkalmazható, mert a kishal annyira csóró, hogy a fogai rég kihullottak. Rendkívüli tanácsülés lesz a Városházán csütörtökön, s a határozattervezetek között a legpikánsabb egy tanulmány elfogadása lesz, amely szerint a városi hőszolgáltatás megmentése érdekében elkerülhetetlen a hő- és áramtermelő „kinti” CET Lignit fúziója a szolgáltató CET H-val, amelyik a Radnai úton székel.
Az évekkel ezelőtti szétvállás, habár nem volt rossz ötlet, mára csődbe vitte mindkét vállalatot. A feketebárány a CET H, amelyik drágábban vásárolja a hőenergiát a CET Lignit-től, mint amilyen áron eladja a fogyasztóknak, elsősorban a lakosságnak. Ráadásul még ezt sem fizeti ki, így aztán az évek alatt maga után rántotta a gödörbe az egyébként az áramtermelés miatt profitábilis CET Lignitet is. A város évente milliókkal stafírungozza ki közpénzből a CRT H-t, magyarán az összes adófizető besegít a központi fűtésre kapcsolt lakások számláinak törlesztésébe.
Az elmúlt években ezrével, önkényesen vágták le magukat a tömbházlakók a központi rendszerről, vállalva a büntetés kifizetését. A kondenzációs kazánok megjelenésével (uniós direktíva alapján már csak ezek forgalmazhatóak legálisan) pedig csak erősödött a levállási hullám. Ezzel csökkentek a cég bevételei is. A tanulmány elismeri, a CET H képes egymaga ellátni Aradot hőenergiával, ám ehhez korszerűsíteni kellett volna a kazánokat. Erre viszont furcsa módon nem volt politikai akarat.
A tanulmányt végző cég javasolja, hogy a fúzió során a CET Lignit szippantsa be a CET H-t, ez utóbbi jogi személyiség nélkül marad.
A probléma, hogy a fúzió véletlenül sem oldja meg Aradon a központi fűtés rentabilizálását, csupán az adóssághalmazt helyezi egyik helyről a másikra. S megint ott leszünk, ahol 1990-ben.
(ij)
